Isten jelenléte
Megállok egy pillanatra, és
arra a szeretetre és kegyelemre gondolok,
melyet Isten áraszt rám.
Saját képére és hasonlatosságára teremtett,
templomává épített.
Megállok egy pillanatra, és
arra a szeretetre és kegyelemre gondolok,
melyet Isten áraszt rám.
Saját képére és hasonlatosságára teremtett,
templomává épített.
Isten nem tekint idegenkedve a szabadságomra.
Sőt, a Lélek életet lehel legbensőbb vágyaimba,
gyengéden noszogat a jó felé.
Add kegyelmed, Uram, hogy hagyjam, hadd burkoljon be a Szentlélek.
Isten szerető jelenlétében legombolyítom képzeletben az elmúlt napot, visszatekintve sorban mindenre. Hálásan begyűjtöm azt, ami jó volt és ragyogó, és odafigyelek az árnyakra, az üzenetre, amit hordoznak, gyógyulást, bátorságot, megbocsátást kérek a feldolgozásukhoz.
Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított. Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
A zsinagógájukban volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. Mindnyájan elcsodálkoztak. „Ki ez? – kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki.” Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
Tudva, hogy még Isten jelenlétében vagyok, elképzelem Jézust, ahogy itt áll vagy ül mellettem. Elmondok neki mindent, ami a szívemet nyomja, úgy beszélek hozzá, mint jó barátomhoz.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké.
Ha hasznos segítségnek találja a napi imát, akkor szívesen fogadjuk visszajelzését.