Személyiségem alakulását az befolyásolja, ami számomra jelenvaló.
Elgondolkodom azon, hogy mialatt sokminden hat rám,
Isten állandóan jelen van szeretetben.
Megállok, és imádkozom, hogy hagyjam Istent
most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.
„Hagyjatok csak egészen egyedül,
E cellában hol fény sose derül,
Hol soha senki engem nem szólít,
Ez arany csend bizton megszabadít."
(A dachaui koncentrációs tábor egyik rabjának a verse, ford. Bodó Mária)
Tudva, hogy Isten feltétel nélkül szeret, őszintén számbaveszem az elmúlt napot, az eseményeket, az érzéseimet.
Hálás lehetek valamiért? Akkor köszönetet mondok.
Megbántam valamit? Akkor bocsánatot kérek.
Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked.
Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Beszélni kezdek Jézushoz az evangéliumi szakaszról, amit most olvastam.
Melyik része érintett meg? Talán eszembe jut valami, amit nemrég hallottam, egy baráti beszélgetés, vagy egy történet, amit olvastam. Ha így van, segít-e ez az emlék, hogy felismerjem, milyen üzenete van számomra a mai evangéliumnak?
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké.
Ha hasznos segítségnek találja a napi imát, akkor szívesen fogadjuk visszajelzését.