• Imára hangoló

    Engedd, hogy a mostani imaóra elején érzékszerveid vezessenek el a csendességhez. Hallasz valamit? Beszüremlik valami külső zaj, vagy a házban zúg valami? Érzel-e valami illatot? Gyertyafüstöt? Friss fuvallatot vagy az eső szagát? Érzed a meleget, ami megóv a kinti hidegtől? Érzékszerveid észlelései segítenek megérkezni a mostba, Teremtőnk jelenlétébe.

  • Mai olvasmányunk: Mt 2,9-12

    A csillagot megpillantva nagyon megörültek.

    Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

  • Elmélkedés

    Ha beverjük a fejünket és megszédülünk, azt szoktuk mondani, hogy csillagokat látunk. Aki ilyet tapasztal, érzi, hogy valami nincs rendjén, kibillent az egyensúlyából. Talán ezt érezték a bölcsek is. Pontosan szokták tudni, mit látnak, mit éreznek: a csillagok a bölcsesség forrásai voltak számukra, és jól ismert szabályok mentén vezették őket. Most pedig hirtelen feltűnik egy csillag, amelyik kilóg a sorból, s olyasmit tapasztalnak, ami nem illik bele abba, amire számítottak.

    A titokzatos, hatalmas Isten szegénységben születik, távol a királyi palotáktól, a hatalom külső jeleitől. A bölcsek kincseket visznek magukkal, a gazdagság és rang, a tudás és bölcsesség, az élet és halál jelképeit, ám ezeket egy alacsony rangú édesanya újszülött csecsemője elé teszik le, akire egy ács és néhány oda érkezett pásztor vigyáz.

    A bölcsek a meglepetés Istenével találkoznak Betlehemben, a vad és kiszámíthatatlan Istennel, akit nem lehet megszelidíteni vagy háziasítani. Ez az Isten arra hív, hogy más úton térjünk haza. Hozzászoktunk a kitaposott úthoz. Nem mindenki szereti a meglepetéseket. Kényelmessé, önelégültté váltunk, biztonsági övekkel vettük körbe magunkat. És íme, megjelenik Isten, aki kiszólít minket önmagunkból: hagyjuk ott komfortzónánkat, és induljunk el a kiszámíthatatlanba.

    Jézus vándorlása során sok embert felszólított arra, hogy hagyja el megszokott ösvényeit. Arra hívott szamaritánusokat és zsidókat, papokat és prostituáltakat, levitákat és leprásokat, hogy váljanak egy család tagjaivá, akiket összeköt a szeretet és egymás szolgálata. Istenhez Isten útján tudunk hazatérni, nem a magunkén. Hittel és bizalommal, nyitott szívvel és szellemmel tapossuk ki az ösvényt.

  • Beszélgess Istennel

    • Milyen csillag vezetett eddig utamon? Mire támaszkodtam, hogy biztonságosnak, megállapodottnak érezzem az életemet? Talán ez az év, a maga szeszélyességével és a mindnyájunkat fenyegető veszélyekkel, arra indított, hogy még jobban kapaszkodjam a megszokott fogódzókba. De talán megszólalt bennem egy másik hang is, mely csendesen, halkan hívott, hogy hozzak új döntéseket, lépjek másként kapcsolatba az emberekkel. Meghallom-e most a csendben ezt a hangot, tudok-e hallgatni rá?
    • Mik az én kincseim? Jézus azt mondja: „ahol a kincsed, ott a szíved is”. Mitől érzem magam erősnek, fontosnak? Mi tesz törékennyé, sebezhetővé? Ebben a mostani nyugalomban meg tudom-e osztani Istennel vágyaimat és aggodalmaimat, félelmeimet és álmaimat? Érzem-e hogy Isten itt és most ajándékot akar adni nekem? 
    • Csendben ott maradok az édesanyja karjában alvó Jézus mellett. Mit mondanék nekik? Talán karomba szeretném venni én is az ígéret, a vezérlő csillag gyermekét. Vagy úgy érzem, hogy nem vagyok méltó erre. Megengedem-e Istennek, a megtestesült Igének, hogy megérintsen?
Nyitólap