• 6. A kudarc átváltoztatása - Előkészítő ima

    Hogy valóban jelen lehess a mai imában, szánj egy kis időt a felkészülésre: csendesítsd le magadat szó szerint és átvitt értelemben is. Először is, keress egy jó helyet az imára. Ha nem hagyhatod el a szobádat, nem sok választásod van, de ne feledd, hogy az ima a valódi kapcsolatról szól, nem arról, hogy minden külső körülmény tökéletes legyen. Vedd úgy, hogy a lehető legjobb helyen vagy.

    Másodszor: kerülj kapcsolatba mindazzal, aminek ma le kellene csendesednie benned. Vizsgáld meg éned három tájékát: az elmédet, a szívedet és a testedet.

    Figyelj oda, mi motoszkál a fejedben. Min gondolkodol ma, és miben különbözik ez attól, amire tegnap gondoltál? Ne ragadj le egy-egy gondolatnál, csak vedd észre őket.

    Figyeld meg, mi történik a szívedben. Mit érzel ma, és mitől egyedi ez a mai érzés? Most se engedd magad elkalandozni bármelyik érzés mentén, csak észleld őket.

    Érzékeld, mi zajlik a testedben. Tegnaphoz képest ma hogy érzi magát a tested? Figyeld meg, mit érzel: vigaszt, kényelmetlenséget, fájdalmat, fáradtságot, kipihentséget?

    Most kezdd el érzékelni a lélegzésed. Talán nehéz ma lélegezned: ha így van, akkor szelíden lélegezz úgy, ahogyan tudsz. Közben tudatosítsd, hogy minden lélegzet, bármilyen nehéz is, az élet jele benned. Adj hálát Istennek ezért az ajéndékáért.

    Ahogy ülsz vagy fekszel, lélegezve és hálát adva Istennek, hagyd, hogy a tested elnehezüljön. Engedd, hogy szétáradjon benned a nyugalom. Ez beletelhet néhány percbe. Maradj benne mindaddig, míg késznek nem érzed magad a továbbhaladásra mai imánkban.

  • Az ima témája: A kudarc átváltoztatása

    Kevés dolog biztos az életben, de a bizonyosságok közé tartozik, hogy követünk el hibákat. Nagyon sok hibát. Életünk korai szakaszaiban bűntudatunk van, szégyelljük miattuk magunkat, úgy gondoljuk, ez csak velünk esik meg. Aztán ahogy telik az idő, rájövünk, hogy a hibázás – valaminek az elrontása és a kudarc – hozzátartozik mindenki életéhez. Nem kell törekedni a hibázásra, de a kudarc nem jelenti a történet végét.

    A hibákból tanulni kell, túl kell nőni rajtuk. Alkalmat adnak arra, hogy megbocsátást és támaszt keresve, kisnyuszikként, alázatosan és véglegesen visszatérjünk Istenhez. Amit Nála keresünk, minden esetben megtaláljuk, és erőt fogunk kapni, hogy egy jobb úton haladjunk tovább. Az Újszövetség legszebb mondata a kudarccal összefüggésben a tékozló fiú – vagy újabban egyre inkább a megbocsátó apa – történetében található. A lázadó fiú, aki valóban mindent elrontott, hazaindul apjához bocsánatában reménykedve. És az apa mit tesz? „A nyakába borult és megcsókolta”.

    Milyen csodálatos, hogy olyan Istenünk van, aki nyakunkba borul és megcsókol, amikor hibát követünk el és bocsánatot kérünk tőle! Nincs jobb módja annak, hogy őt képviseljük a világban, mint ha mi is így teszünk másokkal. Idézd fel egy hibázásod, kudarcod nem épp kellemes emlékét, maradj nála, és próbálj gondolatban egy képet találni, ami tökéletesen ráillik. Ismerd el sebezhetőségedet abban az élményben. Lásd be, hogy szükséged van Isten segítségére. Éld ezt át teljesen. Ne egy távoli Istenhez szólj, hanem könyörögj az élő, rád figyelő, veled érző Istenhez. Saját szavaiddal fogalmazd meg kérésedet. Ilyenformán: „Istenem, ezt nagyon elrontottam. Nem tudom helyrehozni, nagy szükségem van a segítségedre.” Éld át, és öntsd szavakba, mekkora szükséged van rá, és mennyire vágyol utána.

    Képzeld magad elé Jézust a kereszten. Próbálj érzelmileg bekapcsolódni Jézus szörnyű, fájdalmas passiójába. A projekt elbukott. Barátai ellene fordultak, egyikük elárulta, a többiek, egy-két kivétellel, magára hagyták. Mégis talált egy lehetőséget: átadta magát Istennek (a zsoltáros szavaival: „Kezedbe ajánlom lelkemet”), hűséges maradt az imádságban, és minden látható jel ellenére hitte, hogy Isten ereje át fogja formálni ezt a helyzetet. Az összes erőszak, gonoszság és gyűlölet megbocsátássá és együttérzéssé változott. A halál, a katasztrófa nem a vég, hanem valójában egy új kezdet volt. Képzeletedet használva nyújtsd át Jézusnak kudarcodat, hogy átváltoztassa. Ehhez teljes bizalomra és önátadásra van szükség.

  • Szentírás

    Lk 15,11-32
    Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.

    Jer 8,4
    Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza?

    Péld 3,5-6
    Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet.

  • Elmélkedjünk

    1. Milyen látszólagos kudarcokat éltem meg eddig?
    2. Hogyan tekint rájuk egy együttérző Isten?
    3. Mihez kell kérnem Isten gyógyítását és megbocsátását?

  • Záróimádság

    Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az imaidőt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

    Egységben vagyok Jézus Szent Szívével is, mely lángolva szereti a teremtett világot. Sokan tartózkodunk ebben az egységben, köztük én is, egy a szeretteid közül.

    Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez.

    Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.

    Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Nyitólap