• 5. Felengedés - Előkészítő ima

    Hogy valóban jelen lehess a mai imában, szánj egy kis időt a felkészülésre: csendesítsd le magadat szó szerint és átvitt értelemben is. Először is, keress egy jó helyet az imára. Ha nem hagyhatod el a szobádat, nem sok választásod van, de ne feledd, hogy az ima a valódi kapcsolatról szól, nem arról, hogy minden külső körülmény tökéletes legyen. Vedd úgy, hogy a lehető legjobb helyen vagy.

    Másodszor: kerülj kapcsolatba mindazzal, aminek ma le kellene csendesednie benned. Vizsgáld meg éned három tájékát: az elmédet, a szívedet és a testedet.

    Figyelj oda, mi motoszkál a fejedben. Min gondolkodol ma, és miben különbözik ez attól, amire tegnap gondoltál? Ne ragadj le egy-egy gondolatnál, csak vedd észre őket.

    Figyeld meg, mi történik a szívedben. Mit érzel ma, és mitől egyedi ez a mai érzés? Most se engedd magad elkalandozni bármelyik érzés mentén, csak észleld őket.

    Érzékeld, mi zajlik a testedben. Tegnaphoz képest ma hogy érzi magát a tested? Figyeld meg, mit érzel: vigaszt, kényelmetlenséget, fájdalmat, fáradtságot, kipihentséget?

    Most kezdd el érzékelni a lélegzésed. Talán nehéz ma lélegezned: ha így van, akkor szelíden lélegezz úgy, ahogyan tudsz. Közben tudatosítsd, hogy minden lélegzet, bármilyen nehéz is, az élet jele benned. Adj hálát Istennek ezért az ajéndékáért.

    Ahogy ülsz vagy fekszel, lélegezve és hálát adva Istennek, hagyd, hogy a tested elnehezüljön. Engedd, hogy szétáradjon benned a nyugalom. Ez beletelhet néhány percbe. Maradj benne mindaddig, míg késznek nem érzed magad a továbbhaladásra mai imánkban.

  • Az ima témája: Felengedés

    Egy hideg, derűs tavaszi délelőtt egy asszony nekilátott az egyik legfontosabb aznapi tennivalójának: meg akarta locsolni és rendbe akarta tenni a hátsó kertjét. „Ilyen időben pillanatok alatt elkészülök vele” – bizakodott.

    Előkészítette a földet a locsoláshoz: kapált, lapátolt, gereblyézett. Tíz perc alatt már egészen belejött – kezdett kialakulni a terep a keze alatt, és ez jó érzéssel töltötte el. A locsolás következett. Odament a kerti csaphoz, amelyhez a slag csatlakozott. Megnyitotta a csapot, és... semmi. Pár pillanatig összezavarodottan álldogált, hol a csapot, hol a cső végét nézte, mintha igyekezné zavarával (és növekvő bosszúságával) működésre bírni. Majd kicsit megrángatta a csövet, de az sem használt.

    Ellépett a csaptól, és közben rátaposott a slagra. Szokatlan, recsegő hangot hallott. Arrébblépett a csövön, és ott is ugyanezt hallotta. Hirtelen rájött, mi a baj: a csőbe belefagyott a víz. Az egész tele volt, nem volt mit kezdeni vele. „Hát, legalább már tudom, mi a gond – mondta magának. – De hogy fogom megoldani?” Tizenöt perc fel s alá mászkálás következett, tekergette, rázogatta a slagot. Még forró vizet is öntött rá, de nem tudott a cső teljes hosszára elegendő hőt juttatni, hogy bármi változást elérjen.

    Megállt, és elismerte vereségét. Semmit sem tehetett, hogy a slag működjön, és ő befejezhesse a munkát. Ám amíg ott állt, valami eszébe jutott: a korábbi öröme, hogy ilyen szép derűs napon dolgozhat. Fölnézett a kék égre és a hét ágra sütő tavaszi napra, és rájött a megoldásra.

    Annyi volt a feladata, hogy pihenjen egyet, és ne csináljon az égvilágon semmit – bármennyire hajtja is a munkavágy. Bizonyos szempontból ő is olyan volt, mint a cső: tele gondolatokkal, tervekkel, aggodalmakkal, és a jeges félelemmel, hogy nem készül el a munkával. Nem volt más tennivalója, mint hogy hagyja a napot, tegye a maga dolgát: melegítsen, hogy a merevség felengedjen, és megoldódjon minden nehézség. Ő maga volt az akadály, azzal hogy túl sok felelősséget vett magára. Így hát lefektette a csövet a napra, és hagyta, hogy a nap végezze a maga csendes munkáját. Megreggelizett, és eltűnődött a bölcsességen, melyre ez a helyzet rávezette. Idővel aztán a cső kiolvadt, az asszony pedig kipihenten látott neki újra a munkának.

  • Szentírás

    Mt 11,28-30
    Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

    Zsolt 51,12
    Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, s az erős lelket újítsd meg bennem!

    Mt 6,13
    És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

  • Elmélkedjünk

    1. Hol szoktam gyakran elakadni?
    2. Mi az a szabadság, amelyet Isten szán nekem?
    3. Hogyan imádkozhatnék szabadulásért, felengedésért?

  • Záróimádság

    Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az imaidőt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.
    Egységben vagyok Jézus Szent Szívével is, mely lángolva szereti a teremtett világot. Sokan tartózkodunk ebben az egységben, köztük én is, egy a szeretteid közül.

    Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez.

    Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.

    Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Nyitólap