• Bevezetés

    Ez a koronavírus-krízis ráébresztett mindannyiunkat, mekkora szükségünk van a társadalmi és spirituális kommunikációra. Sokan szeretnek beszélgetni, találkozni másokkal. Valójában így vagyunk felépítve: a beszédképesség, az arcunk, kezünk és testünk mind a másokkal való érintkezés eszköze. Gondolj bele, egy kézmozdulat, a testbeszéd milyen sokat hozzá tud adni a szavak értelméhez.

    Ennél is alapvetőbb, hogy az Istennel, teremtőnkkel és forrásunkkal való kommunikációra lettünk megalkotva. Az Istenhez való kapcsolódás, mivel valónk lényegéhez tartozik, nem okozhat nehézséget. Ugyanakkor nagyon megnehezítheti, ha Istent távolinak érezzük, vagy úgy gondoljuk, nem vagyunk érdemesek a vele való beszélgetésre. Akár azt is érezhetjük, hogy nem érdekeljük Őt. Nehéz időkben, mint amilyen most a járvány, úgy tűnhet, Isten elhagyott minket, és még az imádság is lehetetlen.

    Ám mivel Isten képére teremtettünk, lehetőségünk van Istennel személyes, bensőséges kapcsolatban élni. „Isten közelebb van hozánk, mint mi magunkhoz” – mondja Szent Ágoston. Ez csoda. Isten mindig velünk van, közel és bensőségesen, de mi sokszor nem vagyunk Vele. Hogyan lehet, hogy nem használjuk ki ezt a mindig elérhető, létünk lényegét érintő lehetőséget? Miért tartják sokan nehéznek, érzik haszontalannak, vagy adják fel teljesen? Sokan jutnak arra a következtetésre, hogy Isten nincs is, illetve távoli és nem törődik velünk, ezért úgysem jön segítségünkre a bajban. Gyakran érzünk csalódást, magányt, küszködünk az imádkozással, főleg krízis idején. Van, hogy túlbonyolítjuk a dolgot, azt hisszük, hogy teljesítenünk kell, speciális dolgokra van szükség az imádkozáshoz – különleges helyre, könyvekre, tudásra. Vagy azt feltételezzük, hogy Istennek negatív képe van rólunk, nem ütjük meg a mércét. Jóbarátként tekinteni Istenre szemtelenségnek tűnhet, vagy túl egyszerűnek, túl kényelmesnek. De hogyan másképp kapcsolódhatnánk Istenhez, ha nem azokkal az eszközökkel, amelyeket kaptunk tőle: szavakkal, gesztusokkal, jelképekkel, mozdulatokkal? Jusson eszedbe, milyen ereje van, ha szíved mélyéből fakadó szavakkal szólítod meg Istent, ha letérdelsz vagy kitárod karodat, ha egyszerű fohászokat ismételsz, mint például: „Uram, Jézus, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!”

    Az egyik legnagyszerűbb dolog abban, hogy Isten közel van hozzánk, az, hogy nem igazán számít, hogyan imádkozunk, csak vegyük fel vele a kapcsolatot. Félúton se járunk, és találkozunk vele, mert elénk jön. Minden szoros szeretetkapcsolatban megtaláljuk a módját a találkozásnak: szavakkal, mozdulatokkal, jelekkel és jelképekkel – vagy a közösségi médiával. Jusson eszedbe Mária a kereszt lábánál: csak állt ott, szótlanul. Néha elég, ha csak ott vagyunk. A lényeg, hogy találjunk valami módot a találkozásra. Mind különbözünk egymástól: kinek ez válik be, kinek az. Ahogy Ferenc pápa mondja: „mindenki a maga ösvényén halad Isten felé, mert mind egyedinek vagyunk teremtve” (Gaudete et Exultate 11).  Van, aki a tekintetével, mások cselekedetekkel, szavakkal, mozdulatokkal fejezik ki szeretetüket a másik iránt. Próbáljunk ki különféle módszereket, találjuk meg azt, ami számunkra legjobban működik, hogy Isten egyre inkább életünk középpontjává váljék.

    Szent Ignác szerint Isten mindig közvetlenül foglalkozik velünk, mindig próbál elérni. A mi dolgunk, hogy észrevegyük őt a mindennapokban. Amikor minden összezavarodik, a mocsokban, a sárban, a koronavírus járványban, Isten mindig ott van. Lehet, ez meglep, de fel is szabadít. Az a dolgunk, hogy vegyük észre, hol szólít Isten, és tanuljunk meg válaszolni, hogy segíthessen megváltoztatni a helyzetet, amiben vagyunk. Ne ragaszkodjunk a régi, megszokott imákhoz a megszokott módon, lehet, Isten valami kreatív választ vár tőlünk, valami újat tartogat számunkra. Kaland ez az ismeretlenbe, ahol kaphatunk egy-egy útmutatást bölcs emberektől, akik előttünk jártak az úton, de ugyanakkor merjünk hallgatni ösztöneinkre is, és higgyük, hogy Isten új lehetőségekkel vár. Legyen imád valóságos, szívből jövő, tapasztalataidon alapuló, és lépj előre az ismeretlenbe. Isten vár rád.

  • Az imádkozás módjai

    Ez a lelkigyakorlat nem az imamódokról szól, nem foglal magába olyan fontos formákat, mint a liturgikus imádság, dicsőítő imádság stb., de megpróbál megmutatni egy imamódot, ami különösen alkalmas nehéz időkben: ha úgy tetszik, nevezhetjük sürgősségi imának, ami hasznos olyankor, mikor más imádkozás nem megy. Szent Ignác módszerén alapul, és a szerzők tapasztalata tesztelte. Az itt következő napi imák négy részből állnak:

    1. ELŐKÉSZÍTŐ IMA

    Míg az emberi megtapasztalás lehet örömteli és boldog is, gyakran ér szenvedés, érezhetünk elhagyatottságot, magányt. Mindenki ismeri ezeket az érzéseket, de amikor benne vagyunk, úgy tűnik, mintha csak velünk történne meg. Könnyen elfelejtjük, hogy mások is átestek megpróbáltatásokon, imádkoztak, és túljutottak rajta, és Isten mindig ott van velünk, mindnyájunkkal a bajban is. Mindent vigyünk elé imádságban: érzéseinket, érzelmeinket, félelmeinket, egész testünket. Ez legyen az első lépés, amikor elismerjük a talán erőnket meghaladó, ijesztő helyzet – például a koronavírus-krízis – valóságát, és azt, hogy Isten ebben is velünk van.

  • 2. IMA AZ ADOTT HELYZETÉRT

    Azt jelenti ez, hogy átadjuk Istennek az egészet, elismerjük, hogy gyakran meghaladja erőnket, és segítségre van szükségünk. Igazi alázatosság kell gyengeségünk bevallásához, szívből jövő kiáltás Ahhoz, aki teremtett minket. Létrejön a kapcsolat, ugyanakkor legtöbb esetben gyakorolnunk, kísérletezgetnünk kell, hogy megtaláljuk önkifejezésünk legjobb módját.

  • 3. A HELYZETÜNKHÖZ ILLŐ SZENTÍRÁSI SZAKASZOK

    A Szentírás tele van olyan bibliai szereplők történetével, akik megtalálták a módját, hogyan lépjenek érintkezésbe Istennel, megtalálták a megfelelő rítusokat és szavakat az imádsághoz. Mózes, Dávid és Jób is újra meg újra megszólította Istent – változtak a dolgok, és változott az ima is aszerint, hogy merre vezette őket Isten. Kihívást jelent, de végül mindig megéri.  Gondolkodj el az úton, amelyet a bibliai szereplők bejártak, hogy nyitottak maradjanak Istenre – mint mindig, most is Mária erre a legjobb példa. Az evangéliumok alapján természetesen Jézusnak különleges szerepe van ebben az imában.

  • 4. KÉRDÉSEK MEGFONTOLÁSRA, ELMÉLKEDÉSRE

    Minden témához kérdések kapcsolódnak az imaidők végén. Segítségül szolgálnak, hogy mélyebbre hatolj a témában, személyesebbé tedd imádat, elmélkedj azon, hogyan érinti mindez a te életedet. Érdemes talán naplót vezetni, lejegyezni, mi minden zajlik benned imádkozás közben. Ez is egy módja az elmélkedésnek, segít feldolgozni, mit mond neked személy szerint Isten.

    Út lehet ez az ismeretlenbe, mialatt számítunk a Szentlélek munkálkodására a lelkünkben, arra, hogy békességre és gyógyulásra vezet minket. Ugyanakkor ezen az úton nincsenek rövidítések, nem ússzuk meg a kereszt megtapasztalását. Krisztussal lenni olyan kaland, ahol nem vagyunk biztosak a célállomásban, de teljesen rábízzuk magunkat vezetőnkre.

Nyitólap