• Imára hangolódás

    A Lelkigyakorlatok című könyvében Loyolai Szent Ignác számos módszert ajánl az imába való belépésre. Az egyik közülük nagyon egyszerű, de talán elsőre különösnek tűnhet. Tudatosítsd – javasolja, - hogy Isten, a mi Urunk téged néz. Mi az első reakciód erre a kérésre?
    Az evangéliumokban számos helyet találunk, ahol Jézus komolyan rátekint valakire, mintha fel akarná mérni őket. De pillantása mindig együttérző volt, soha nem kíméletlenül bíráló. Talán ez segít megérteni, hogy mire gondolhatott Ignác. Próbáld meg. Szánj néhány percet arra, hogy tudatosítod: Isten téged néz.
    Jézus az emberarcú Isten. Képzeld el Krisztus arckifejezését, ahogy elkapja pillantásodat, és figyelmesen néz téged. Hogy írnád le tekintetét egy érdeklődő barátodnak?

  • Bevezető a záró imaszakaszhoz

    Ezzel a szakasszal lezárul idei lelkigyakorlatunk. A záró imaidőre kiterjesztjük a Lectio Divinat, ezzel a módszerrel elmélkedjük végig a János evangéliuma szerinti feltámadás-történetet.
    Az utolsó imaidő címe: A kert. Az elmélkedő olvasásra készülve egy percig maradj csöndben... képzeld el, ahogy ott sétálsz a kertben, ahol Jézus sírja van, és eközben olvasd el az első szakaszt János evangéliumának 20. fejezetéből. Hallgasd meg, vagy olvasd el néhányszor, hogy ne maradjanak kérdések benned az olvasott rész jelentésével kapcsolatban. Kérd meg Istent, hogy szóljon hozzád a szövegen át. Kérj nyitottságot. Maradj várakozó nyugalomban.

  • Szentírási szakasz: Jn 20:1-10

    A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

    Lectio - ezzel kezdd
    Olvasd a szöveget lassan és bensőségesen, a szíveddel figyelve a szavakra. Nem kell sietni. Nem szükséges, hogy hamar a szakasz végére érj. Ha egy szó vagy kép kitűnik a többi közül, ízlelgesd bátran, időzz el vele...

    Következzék a Meditatio 
    Engedd, hogy a szó vagy mondat kitöltse a lelkedet. Időzz el vele. Rezonálj rá. Ismételgesd magadban, ízlelgesd, amíg a „zamata” el nem múlik, és akkor...

    Ha kész vagy, lépj át az Oratio szakaszába
    Válaszolj imában, szívedből fakadó szavakkal, vagy teljes csenddel, esetleg spontán, szavakba nem önthető érzésekkel. Amikor a pillanat megérett rá, olvass tovább.

  • Az evangélium folytatása: Jn 20,11-18:

    Megismételjük az előző lépéseket János evangéliumának következő részével

    Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.” E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”

    Lectio 
    Olvasd a szöveget lassan és bensőségesen, a szíveddel figyelve a szavakra. Nem kell sietni. Nem szükséges, hogy hamar a szakasz végére érj. Ha egy szó vagy kép kitűnik a többi közül, ízlelgesd bátran, időzz el vele...

    Következzék a Meditatio
    Engedd, hogy a szó vagy mondat kitöltse a lelkedet. Időzz el vele. Rezonálj rá. Ismételgesd magadban, ízlelgesd, amíg a „zamata” el nem múlik, és akkor...

    Ha kész vagy, lépj át az Oratio szakaszába
    Válaszolj imában, szívedből fakadó szavakkal, vagy teljes csenddel, esetleg spontán, szavakba nem önthető érzésekkel. Amikor a pillanat megérett rá, olvass tovább.

    Végül, amikor elkészültél, zárd le az imaidőt valamilyen befejező mozdulattal vagy imával. Ha valami különösen fontosnak tűnik abból, amit átéltél, átelmélkedtél, le is jegyezheted.

  • Előretekintés

    Lehet, hogy észreveszel magadon vagy abban, ahogy imádkozol, valamilyen változást a lelkigyakorlat kezdete óta. Talán az elején kértél Istentől valamilyen különleges ajándékot, és úgy érzed, hogy részben vagy egészben, meg is kaptad. Lehetséges, hogy Isten sokkal többet adott, mint amit kértél vagy elképzeltél, amikor ráléptél erre a közös útra. Szánj egy kis időt arra, hogy megköszönöd Istennek mindazt, amit tett veled ebben az időszakban.
    Most pedig tekints előre a következő néhány napra, hétre. Maradt valami a lelkigyakorlatból, amivel még foglalkozni szeretnél? Van olyan területe az életednek, amin úgy érzed, Isten még keményen dolgozik? Van Istennek olyan ajándéka, amire azt hiszed, nagyon szükséged lenne, és amire még mindig várakozol? Kérj Istentől bármit, amit szeretnél megkapni a közeljövőben.

    Nagyböjtzáró ima (A Suscipe (Fogadd el, Uram) ima alapján)
    Mindent te adtál nekem.
    Visszaadom Neked, Uram.
    Minden a tiéd, tégy vele, amit akarsz.
    Csupán szeretetedet és kegyelmedet add,
    ez elég nekem.

Nyitólap