• Imára hangolódás

    Ha követted eddig ennek a lelkigyakorlatnak a szakaszait, akkor már több módszerről olvashattál, melyek mind abban segítettek, hogy elcsendesedj és összpontosítani tudj az imára. Megtapasztaltad légzésed ritmusát, tudatosan érzékelted tested különböző tagjait, csendesen követted gondolataid és érzéseid hullámzását. Lenyugtatott egy hétköznapi tárgyra való koncentrálás, és a téged körülvevő hangokra figyelve felfedezhetted a mögöttük megbúvó csendet. Emlékezz vissza ezekre a módszerekre, és gondold végig, hogy melyik működött a legjobban nálad.
    Ha valamelyik módszert hasznosnak találtad, haladj rajta végig újból. Ha újak számodra ezek a módszerek, talán inkább csak ülj most néhány percig csendben, így készülj fel arra, hogy meghallgass egy részt Máté evangéliumából. Az olvasmány után tarts egy kis csendet, és használd a Lectio Divina kalauzunkat, amely segít abban, hogy a Szentíráson mélyebben elmélkedhess.

  • Szentírási szakasz

    Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

    Mt 26,26-30; 27,11-14.27-31.45-54

    Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”
    Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák hegyére. …
    Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus. A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen vádjukra sem felelt. …
    A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék. …
    A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
    Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták.

  • Elmélkedés

    • Jézus szenvedésének és halálának elbeszélése a leghosszabb történet minden evangéliumban; az „A ” évben virágvasárnap Máté változatát hallhatjuk, amely a négy közül a leghosszabb. Máté Márk beszámolóját dolgozza fel. Nem csökkentette a történet borzalmait; Jézus hallgatag, megvetett és elhagyatott halála pillanatáig, amikor a templom függönyének kettészakadása és a százados hitvallása által Isten rávilágít, hogy mindez a feltámadás előjátéka (Mk 14,1-15,47).

    • Máté leírása segít, hogy az események jelentését jobban megértsük. Jézus a dráma kezdetén kijelenti: „Közel van az órám” (Mt 26,18). A tanítványaival eltöltött utolsó vacsorán elmagyarázza halálának áldozati jellegét: a bűnök bocsánatára szolgál (26,28). Amikor letartóztatják a Getszemáni kertben, bevallja, hogy akár tizenkét légió angyalt tudna mozgósítani a maga védelmére (26,53). Az, hogy nem tanúsít ellenállást, visszautal arra, amit a Hegyibeszédben tanított (Mt 5,39). Amikor meghal, az ellenségei „Isten Fiának” csúfolják (Bölcs 2,13), de mi tudjuk megkísértésének történetéből, hogy nem fogja felhasználni az Atyával való bensőséges kapcsolatát a maga javára (Mt. 4,6-7).
    • Az evangélium kezdetén több történetben kijelentették, hogy Jézus az Isten Fia (Mt 2,15; 3,17) és működését látva az apostolok maguk is felismerték ezt (14,33; 16,16).
    A kereszt felirata, hogy Jézus, a zsidók királya, nem téves, hiszen ő volt a gyermek király, akit a napkeleti bölcsek ajándékokkal halmoztak el (2,2), majd aki alázatos királyként szamáron érkezett Jeruzsálembe (21,5-9; Zakariás 9,9).

  • Beszélgess Istennel

    • Úgy tűnhet, hogy az ószövetségi Izrael már Pilátus előtt formálisan megtagadta Jézust, úgy bántak vele, mint egy gonosztevővel (27,25). De Isten a múltban megbocsátotta Izrael bűneit, és így fog tenni most is (Jeremiás 31,34): emlékezzünk Pál szavaira: „Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását” (Róm 11,29). Ha a múltadat vagy egy bizonyos bűnödet Isten elé akarod ma vinni, szánj rá egy kis időt, és tedd meg, emlékezve arra, hogy olyan Istenünk van, aki Atyánk is, telve kegyelemmel és szeretettel.
    • Végül a földrengés és az igazak feltámadása, melyről egyedül Máté beszél, valamint Jézus halála azt mutatja, hogy az idők fordulópontja, melynek bekövetkeztét a jövőben várták, már elérkezett (27,51-53). A világ újjáteremtődött (Gal 6,14). Hogy érzékeled ezt az „új teremtményt” a mindennapi életedben? Hol újítja meg Isten a dolgokat ebben a pillanatban? Beszélj erről Istennel, mielőtt véget érne mai imaidőnk.

Nyitólap