• Imára hangolódás

    Kezdd a mai imát azzal, hogy csendben maradsz. Mindegy, hogy felállsz, kényelmesen ülsz vagy lefekszel. Olyan testhelyzetet keress, amelyben egy pár percig lehetőleg ellazultan, mégis figyelemmel tudsz jelen lenni. Maradj egy-két percig csendben ebben a helyzetben.
    Most szánj időt arra, hogy figyeld, mi zajlik benned, az eszedben és a szívedben. Milyen gondolatok futnak át az agyadon? Milyen érzelmeket fedezel fel? Amikor elcsendesedsz, mint most, mi minden tölti be a tudatodat?
    Ahogy egy darabig figyelsz ezekre a gondolatokra és érzésekre, észlelheted, ahogy jönnek-mennek, kavarognak, mint a habok egy gyorsfolyású folyón. Talán néhány fontosabbnak tűnik, és hosszabban a felszínen marad. Mások egyszerű röpke gondolatok, gyorsan jönnek és mennek. Egy kis ideig még figyeld a gondolatok felbukkanását és távozását, ahogy átfutnak rajtad. Tudatosítsd, hogy amikor figyelmedet a gondolatok és érzések folyamára irányítod, te a néző vagy, és nem a folyó. A néző perspektívájából nyugodtan megfigyelheted, hogy mi történik, anélkül, hogy azonnal a részese lennél. Engedd, hogy a gondolatok és érzések folyója tovább fusson az útján. Eközben, a folyót megfigyelő csendes helyről fordítsd figyelmedet János evangéliumának eheti szakaszára.  Az olvasmány után, kérünk, tarts egy kis csendet, és használd a Lectio Divina kalauzunkat, amely segít abban, hogy a Szentíráson mélyebben elmélkedhess.

  • Szentírási szakasz: Jn 9,1-41

    Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.

    Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” „Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Némelyek azt állították: „Igen, ez az”, mások ellenben tagadták: „Nem az, csak hasonlít hozzá.” De ő kijelentette: „Én vagyok az.” Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van?” „Nem tudom” – felelte. Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz, mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt. A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: „Sarat tett a szememre, megmosdottam és látok.” A farizeusok közül némelyek így vélekedtek: „Ez az ember nem Istentől való, hisz nem tartja meg a szombatot.” Mások ellene vetették: „Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodát?” Így szakadás támadt közöttük. Azért hát tovább faggatták a vakot: „Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?” „Azt, hogy próféta” – felelte. De a zsidók sehogy se akarták elhinni, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, azért odahívták az imént még vak embernek a szüleit és őket faggatták: „A ti fiatok? Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet akkor, hogy most lát?” Szülei ezt válaszolták: „Azt tudjuk, hogy a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan hozzá a kora, mondja el maga.” A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Megvan hozzá a kora, kérdezzétek meg tőle magától.” Erre másodszor is hívatták a vakon született embert és figyelmeztették: „Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” „Azt, hogy bűnös-e – felelte –, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok.” Erre újra faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?” „Már elmondtam nektek – felelte –, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?” Erre becsmérelték, s azt mondták neki: „Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk. Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk.” „Épp az a különös – felelte az ember –, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis visszaadta a szemem világát. Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja. Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát. Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” Erre rászóltak: „Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezzel kidobták. Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?” „Ki az, Uram – kérdezte az ember –, hogy higgyek benne?” „De hisz látod – felelte –, ő beszél veled.” Erre felkiáltott: „Hiszek, Uram!” – s leborult előtte. Jézus pedig azt mondta: „Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.” Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” „Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”

  • Elmélkedés

    • Negyedik útszakaszunkon elindulunk a távoli Szamariából, hogy eljussunk Jeruzsálem nyüzsgő városába, ahol éppen ünnepre készülődnek. Az egész város fel van díszítve és ragyog a betakarításért hálát adó Sátrak ünnepén. Ez volt az az alkalom, amikor Jézus a Világ világosságának nyilvánította ki magát (Jn, 8,12). Ez által került összetűzésbe vallásos kritikusaival, a farizeusokkal.
    • Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is válaszol, csodajel gyanánt megnyitja egy vakon született ember szemét Siloam tavánál. A gyógyítás után Jézus eltűnik a történetből, és hagyja, hogy a férfi egyedül védekezzen szomszédai kérdezősködésével és Jézus ellenségeivel szemben, akik haragjukat Jézus helyett inkább rá zúdítják.
    • Hallgatva, ahogy ez az ember reagál a kérdésekre, ráébredünk, hogy Jézus nem csak a fizikai szemét nyitotta meg, hanem a lelki látás képességét is megadta neki. Amikor a szomszédainak válaszol, a nemrég még vak ember úgy utal Jézusra, hogy ő „az ember, akit Jézusnak hívnak”. Amikor a farizeusok faggatják, Jézust prófétának nevezi. Később azzal „dicsőíti meg” Istent, hogy megvédi Jézust attól a vádtól, hogy bűnös lenne. Teológussá vált. Végül, amikor Jézus megkeresi, az ember Úrnak nevezi, leborul előtte és imádja. Hisz. Példakép ő mindenkinek, aki hallja ezt az evangéliumi történetet (Jn, 20:31).

  • Beszélgess Istennel

    A történet elején elhangzik a kérdés: „Ki vétkezett?” A vége felé már látjuk, hogy a farizeusok azok, akik vétkeztek. A vakon születettel ellentétben, ők nem vették észre azt, aki a Világ világossága.

    • Ahogy ez a férfi a történet előrehaladtával egyre ragyogóbbnak látta a fényt, úgy mások csak botladoztak tovább az egyre mélyülő sötétségbe. Ez persze lelki sötétség volt, nem fizikai. Tapasztalsz-e valamilyen lelki sötétséget az életedben? Beszéld meg az Úrral, mint egyik barát a másikkal...
    • A szomszédok véleménye megoszlott, a vak ember szüleinek nem volt bátorságuk elismerni, amit tudtak, a Jézust bíráló farizeusok vitatkoztak egymással, és tagadták, hogy az ember egyáltalán meggyógyult. Van-e most az életedben valami megosztottság? Talán a közösségedben vagy a családban, barátok között, önmagadban....
    • A történet elején elhangzik a kérdés: „Ki vétkezett?” A vége felé már látjuk, hogy a farizeusok azok, akik vétkeztek. A vakon születettel ellentétben, ők nem vették észre azt, aki a Világ világossága. Te hogy válaszolsz a Világ világosságának most, hogy az eheti imaidőnk végére értünk?

Nyitólap