• Felkészülés az imára

    Az imaidő kezdetén figyelj oda, hogy milyen hangokat hallasz magad körül. Lehet, hogy nagyon csendes helyen vagy; de ott is elér hozzád valamilyen hang. Talán a mindennapi élet lármája vesz körül. Akárhogy legyen is, valószínűleg hallasz valamit magad körül. Figyelj oda a különböző hangokra, és arra is, honnan jönnek.
    Most irányítsd a figyelmed közvetlen környezetedre, és figyelj a hozzád közelebbi hangokra. A többit engedd el – továbbra is ott lehetnek a háttérben. Most valami közeli hangra figyelj abban a szobában, ahol imádkozol, vagy olyan hangra, ami a hozzád legközelebb lévő valakitől vagy valamiből származik. Figyelj egy kis ideig ezekre a közeli hangokra.
    Most hagyd el ezeket a hangokat, és engedd őket is eltűnni a háttérben, ahogy a figyelmedet befelé fordítod. Keress magadban egy csendes helyet, és néhány percig egyszerűen pihenj meg a csendben éned központjában.
    Majd halld meg, ahogy Isten szavai felhangoznak ezen a csendes helyen, és elmesélik Jézusnak egy találkozását Szent János evangéliumából. Arra hívunk, hogy az olvasmány után tarts egy kis csendet, és használd a Lectio Divina kalauzunkat, amely segít, hogy a Szentíráson mélyebben elmélkedhess.

  • Szentírási szakasz: Jn 4,5-42

    „Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?”

    Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.] Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” „Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.” Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!” „Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.” „Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” „Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.” Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?” Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: „Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?” Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá. Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél!” De ő azt felelte: „Van eledelem, csak nem tudtok róla.” A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: „Csak nem hozott neki valaki enni?” Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott. Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat. Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat. Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele.” Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. S az ő szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

  • Elmélkedés

    • Az eheti szentírási szakaszban egy szamáriai kút mellett találkozunk Jézussal. Abban a küldetésben jár, amit Atyja bízott rá; az ő „eledele az, hogy megtegye annak akaratát, aki küldte őt.” Kimerült és szomjas. Idegen és barátságtalan helyre érkezett, „a zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.”. A nap legforróbb órája van, a hatodik óra, pontosan az, amelyben majd Poncius Pilátus átadja őt, hogy keresztre feszítsék (Jn 19,14).
    • A kútnál Jézus találkozik egy asszonnyal. Nem tudjuk a nevét. Egyedül jön, mintha el akarná kerülni a falu többi asszonyát. Nem teljesíti Jézus kérését, hanem hangot ad csodálkozásának. Jézus kijelenti, hogy inkább neki van ajándéka az asszony számára, „élő vizet” tud adni neki. János evangéliumában ez egyszerre jelenti Jézus tanítását és a Szentlelket, melyet az a víz jelképez, ami Jézus halála után az oldalából folyik majd (Jn 7,38. 19,34).
    • Jézus türelmesen beszélget vele, és ennek köszönhetően az asszony kéri tőle ezt a vizet. Mélyebben megismeri Jézus személyét. Ő valóban nagyobb, mint „atyánk, Jákob”, ő próféta, ő a Messiás, akit az asszony és népe vár. Miután meggyőződött Jézus kilétéről, visszarohan a faluba, most maga is küldetésben, és sürgeti a népét, hogy jöjjenek, és találkozzanak személyesen Jézussal.

  • Beszélgess Istennel

    Állj meg egy kicsit, és hívd Jézust, „a világ Üdvözítőjét”, hogy legyen veled ebben az imaidőben....

    • A történet főszereplői Jézus és az asszony. De ne tekintsünk el attól a szereptől sem, amelyet az apostolok játszanak, illetve nem játszanak a történetben. Úgy tűnik, őket csak a fizikai étel érdekli. Egyedül hagyják Jézust a kútnál, amíg elmennek ennivalóért, és amikor visszatérnek, szeretnék, ha Jézus enne az ételből. Túl gyakran kell ráébrednünk, hogy teljesen betölt a világ anyagi valósága. Ahogy ma ezzel az igeszakasszal imádkozol, van-e valami nyugtalanító tényező, valami anyagi dolog, ami a figyelmedet követeli? Megnevezheted ezeket, majd engedd el őket.
    • A történetben szerepelnek még a város lakói is, akik meghívják Jézust, hogy maradjon a városukban. Annyira lenyűgözi őket a mondanivalója, hogy közlik az asszonnyal, már nincs is szükségük többé az ő bizonyságtételére. Számukra Jézus „a világ Üdvözítője”. Állj meg egy kicsit, és hívd Jézust, „a világ Üdvözítőjét”, hogy legyen veled ebben az imaidőben....

     Ahogy a harmadik imaidő végére érünk, nyíljunk meg Jézus előtt, aki most is küldetésben jár a világban. Köszönjük meg az élő vizet, amit felkínál nekünk szavai és a szentségek által.

Nyitólap