• Elcsendesedés

    Gondolj arra, hol vagy, hogy érzed magad, mi fog következni. Add át mindezt Istennek, kérd tőle, amit a mostani imaidőben kapni szeretnél

    Egy rövid fohász ismételgetése segít elcsendesedni életünk nyüzsgése közben. Helyezkedj el kényelmesen a mai imához. Gondolj arra, hol vagy, hogy érzed magad, mi fog következni. Add át mindezt Istennek, kérd tőle, amit a mostani imaidőben kapni szeretnél, például, hogy kerülj közelebb Jézushoz, mint Messiáshoz, vagy mint baráthoz. Amikor levegőt veszel, mondd ki az arám Marana tha szót, melynek jelentése: Jöjj el, Urunk! Marana tha. Ismételd néhány percig, és ha elkalandozol, térj vissza hozzá.

  • Szentírási szakasz

    Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.

    Lk 2,1-7
    Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. 

  • Elmélkedés

    Most tehát, Advent negyedik hetében, elérkezünk a legcsodálatosabb új kezdethez: Jézus születéséhez. Az egész emberiség számára új kezdet volt, hisz Isten eljött közénk, egy lett közülünk. De bármilyen furcsán hangzik is, új kezdet volt Isten számára is. Isten örökkévaló. Nem volt kezdete, és nem lesz vége. Mégis, Jézus születésével Isten valami újba fogott: emberi életet kezdett élni, annak minden vonatkozásával együtt, beleértve a halált is.

    És mit jelent ez számomra? Milyen hatása van ennek a kétezer évvel ezelőtti eseménynek az én életemre? Mikor Isten emberré lett Jézus személyében, mintegy kiüresítette magát istenvoltából, hogy teljesen megtapasztalja embervoltunkat – tanítja Szent Pál. Nem ragaszkodott istenségéhez, hanem olyan ember lett, amilyenek mi vagyunk. Szent Lukács írja, hogy „növekedett” – nemcsak fizikailag, de bölcsességben, tudásban is. Istenként mindentudó volt, emberként fokozatosan tanult, épp, ahogy mi.

    Megtaníthat-e engem valamire ez a teljes elengedés Jézus részéről? Hajlamos vagyok-e leragadni a múltban? Ha igen, ez akadályoz-e abban, hogy teljes mértékben átéljem a jelent, annak minden újdonságát?  Vajon nem veszem észre Isten ajándékát a jelenben, az egyetlen valóságban? A múlt már nincs, a jövő még nem létezik. Csak a jelenben tudom megtalálni Istent.

  • Beszélgess Istennel

    • Elképzelem, hogy Jézus itt ül mellettem. Jelenlétében őszintén átgondolom, mi az, ami akadályoz az új kezdetben a jelen pillanatban. Kérem, mutasson rá, ha ragaszkodom valamihez, ami haszontalan, nem válik javamra, sőt esetleg mérgező is.

    • Esetleg nem merek elhagyni valami függőséget, mert attól félek, az élet elviselhetetlen lesz nélküle? Kérem Jézust, merjek bízni benne annyira, hogy megtegyem az első lépést, bármi legyen is az. Talán csak annyi, hogy ismerjem el magam és valaki más előtt, hogy függő vagyok, és segítségre szorulok. Kérem a remény ajándékát, hogy hinni tudjak egy új kezdet, egy új élet lehetőségében.

    • Vagy valami neheztelés az, amit nem tudok elengedni, és emiatt nincs esély a sérült kapcsolat helyreállítására? Kérem Jézust, segítsen túllépnem a neheztelésen, ami mögé elrejtőzöm, és vegyem észre, mennyire értelmetlen.

    • Talán olyan fordulatot vett az életem, amit nehezen tudok elfogadni, és foggal-körömmel ragaszkodom ahhoz, ami előtte volt. Beszélek erről Jézussal, kérem, adjon erőt, hogy elengedjem a múltat, és megérkezzem a jelenbe, mely egy új élet, új szabadság lehetőségét kínálja, ha elfogadom.

    Csendben üldögélek Jézus mellett, hagyom, hogy szóljon hozzám, és biztosítson róla, hogy minden ajándéka életet ad.

Nyitólap