• Elcsendesedés

    János kiáltó szó volt a pusztában. El tudsz annyira csendesedni, hogy meghalld hangját a te saját pusztádban?

    Általában könnyebben el tudunk mélyedni az imában, ha előbb időt szakítunk az elcsendesedésre. Minden imaidő előtt javasolni fogunk valamilyen gyakorlatot, ami ebben segít. Ma a lélegzésünket hívjuk segítségül. Kezdd figyelni a lélegzésedet, a hangját, a ritmusát. Ne változtass rajta. Csak figyeld, ahogy a levegő beáramlik, megtölti tüdődet, életben tart, majd távozik. Belégzéskor Isten beléd áramló szeretetére gondolj, majd lélegezd ki, amit meg szeretnél osztani Istennel, vagy amit el akarsz ereszteni, és add át Neki. Ismételd ezt háromszor. János kiáltó hang volt a pusztában. Eléggé lecsendesedtél ahhoz, hogy meghalld hangját a saját pusztádban?

  • Szentírási szakasz

    Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!

    Mt 3,1-12
    Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, és így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele. Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész vidéke. Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti.”

  • Elmélkedés

    “Tarts bűnbánatot!” “Térj meg!” “Kezdd újra!”

    Keresztelő János nem mindennapi ember, elsőre talán idegenkedünk tőle. Nem szívesen töltenénk az időt valakivel, aki úgy öltözködik, mint ő, sáskán és vadmézen él. De ez minden nagy prófétára igaz: jelenlétükben kényelmetlenül érezzük magunkat, megrendítik szokásos elképzeléseinket, arra kényszerítenek, hogy szembenézzünk énünk azon oldalaival, melyekről nem szívesen veszünk tudomást. János üzenete épp ez: „Tartsatok bűnbánatot!” „Térjetek meg!” „Kezdjetek új életet!”

    Richard Rohr, ferences író és gondolkodó, elmagyarázza, hogy az a görög szó, amit megtérésnek fordítunk, szó szerint azt jelenti, hogy fordítsátok meg gondolkodásotokat, változtassatok rajta. János azt akarja, hogy a dolgokat, magunkat és a világot másként lássuk, mint ahogy megszoktuk. Lássuk mindezt a maga valóságában, nem pedig amilyennek elképzeljük, vagy látni szeretnénk. Ennek pedig komoly indoka van: „elközelgett a mennyek országa”. Isten közeledik, és Jézus emberi alakjában köztünk él majd, egy lesz közülünk.

    Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy bármennyire tökéletlen is emberi testünk és lelkünk, ő szereti, és boldogan osztozik benne. Azt szeretné, ha úgy látnánk a dolgokat, ahogy ő látja. Jézus később valóban megpróbálja megtisztítani az emberek képét a valóságról. Egyebek közt elmondja, hogy Isten olyan, mint a tékozló fiú édesapja: egy vádló szava sincs megtért fiához, nem akar mást, csak megünnepelni visszatértét, szereti őt úgy, ahogy van, hibáival és tévedéseivel együtt, és teljes szívéből örül annak, hogy végre hazatért.

  • Beszélgess Istennel

    • Most, amikor épp félrevonultam imádkozni, mit jelent számomra a megtérés, az „új kezdet”? Őszintén magamba nézek. Vannak olyan dolgok a lelkemben, az életemben, amikkel félek szembesülni? Mik azok? Esetleg valami rossz szokás, függőség, mérgező kapcsolat? Istenhez fordulok, aki jobban ismer, mint én magamat, és aki mélységesen szeret. Hagyom, hogy ez a szeretet megérintsen. Kérem Jézust, segítsen felszínre hozni, amin változtatnom kell.

    • Most figyelmemet a körülöttem élő emberekre, családomra, barátaimra fordítom. Van-e lehetőség új kezdetre valamelyik kapcsolatomban? Van-e valami, amin változtatnom kéne, ami igényli, hogy "fordítsak gondolkodásomon", és másként lássam a kapcsolatot? Isten elé hozom azokat az embereket, akikkel összefonódik az életem, beszélek Jézusnak a kapcsolataimról, arról, amin tudok változtatni, és arról is, amin nem. Néha az jelenthet új kezdetet egy kapcsolatban, hogy belátom, nem tudom őt megváltoztatni.

    • Áttérek azokra, akikkel kapcsolatban állok ugyan, de nem tartoznak olyan szorosan az életemhez, mint a közeli barátok. Munkatársakra gondolok, bolti eladókra, a hajléktalanra, aki mellett minden nap elmegyek, utastársakra, menekültekre. Hogyan viszonyulok hozzájuk, akiket Isten ugyanúgy szeret, mint engem? Tisztelettel, udvariasan bánok velük? Vagy ítélkezem? Arrogáns vagyok? A hozzájuk való viszonyulásomban van-e lehetőség új kezdetre? Beszélek Jézusnak a másokhoz való viszonyulásomról.

    • Végül kérem Istent, segítsen elfogadnom önmagamat. Kérem, segítsen felismernem, mennyire szeret. Gyógyulásért, világosságért, reményért és örömért imádkozom. Kérem, mutasson egy kis lépést, amit megtehetek az új kezdetért. Majd csendben maradok, időt és lehetőséget adva magamnak, hogy meghalljam, ha Isten szól hozzám.

Nyitólap