• Bevezetés

    Az ignáci Lelkigyakorlatok végigvezetnek egy megújulási folyamaton a lelki szabadság felé, hogy szívünk teljes elköteleződésével váljunk Jézus barátaivá és tanítványaivá. Megtanuljuk, hogy Isten megingathatatlan és mérhetetlen szeretetének perspektívájából tekintsünk életünkre és annak céljára a világban. Kapcsolatban vagyunk mindennel, amit Isten arra szánt, hogy a Tőle kapott legtisztább, legigazabb önmagunkká váljunk.

  • Elcsendesedés

    • Imánk elején odafordítjuk figyelmünket a körülöttünk lévő teremtett világra, aminek mi is része vagyunk. Mialatt ki- és belélegzel, vedd észre az élet ajándékát körülötted.
    • Jézus vágyik rá, hogy észrevegyük, és odamenjünk hozzá. Bárcsak nyitottak lennénk rá! A vágy, hogy közeledjünk Jézushoz, már azt jelzi, hogy a kegyelem működik bennünk. Van valami kegyelmi ajándék, amire most vágyakozol? Mondd el Istennek, mi az – nem mintha már nem tudná, hanem hogy vedd észre, amit Isten nyújt feléd.
    • Ignác arra biztat, vessük latba érzelmeinket is, hogy mélyebben megértsük a Szentírást, képzeletünkkel vegyünk részt az evangéliumi jelenetekben. Érzékszerveink is segíthetnek szorosabb kapcsolatba kerülni Jézussal, ahol már nyíltan beszélhetünk hozzá, kérdezhetjük, őszintén szerethetjük. Megismerjük, “amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk” (1Jn 1,1).
    • Megismerjük Jézust, megtanuljuk úgy látni a világot, ahogy ő látta, úgy reagálni, ahogy ő tette. Új módon találkozunk vele szemtől szemben,  hogy “tisztábban lássalak, mélyebben szeresselek, közelebbről kövesselek” (Richard, Chichester püspöke, 13. század).
    • Arra is biztat Ignác, hogy készítsünk jegyzeteket gondolataink, érzelmeink irányáról, jegyezzük fel szívünk belső mozdulásait, és figyeljük meg, merre vezetnek minket. Most olvassuk el a szentírási szakaszt.
  • Szentírási szakasz: Zsolt 139, 1-14

    Zsolt 139, 1-14
    Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
    tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről,
    látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.
    A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
    Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
    Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
    Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?
    Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
    Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,
    ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
    Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:
    neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.
    Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.
    Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved.

  • Elmélkedés

    • Hogy felismerjük Isten jelenlétét, kérjük tőle, hogy az ő szemével lássuk életünket. Isten irgalmas, megértő tekintete segítségével új perspektívából szemlélhetjük megélt valóságunkat. Lehet, hogy amit nagyon fontosnak hittünk, hirtelen normál méretűre zsugorodik, ami fölött pedig elsiklottunk, megkapja az őt megillető fontosságot.
    • Hogyan hatott rád a zsoltár? Az, hogy Isten minden porcikádat megvizsgálja és ismeri, és szeret téged mindenestül?
    • Semmi sem választhat el minket Alkotónk szeretetétől. Nincs az a sötétség bennünk, ami számára is sötét lenne. Mit vált ki belőled ez a megállapítás?
  • Beszélgess Istennel

    • Ignác szerint, amikor Isten jelenlétében vagyunk, elsősorban hálát kell éreznünk. Meg tudod köszönni Istennek a létedet?
    • Lehetnek olyan dolgok az életedben, amelyek visszatartanak attól, hogy Isten szerető tekintének fényébe állj. A szíved talán nehezen tud hálát adni az életedért.
    • Legyenek bár pozitív vagy negatív gondolataid, érzéseid, oszd meg őket szerető Teremtőddel. Mondd ki, ami felmerül benned, amit kérni szeretnél, amit bánsz, vagy amiért hálás vagy Istennek.
Nyitólap