• Csendesedj el

    Csak figyeld egy ideig, hogyan lélegzel ki és be.
    • Sok embernek segít az összpontosításban, ha a légzésére figyel. Fontos, hogy közben ne próbálj változtatni légzésed mélységén, ritmusán. Csak figyeld egy ideig, hogyan lélegzel ki és be.
    • A héber nyelvben, akárcsak a magyarban, a lélegzet és a lélek szó közös tőről fakad. Képzeld hát el, hogy belégzéskor Isten Lelke árad beléd, kilégzéskor meg kiszakad belőled minden, ami útjában áll Istennek.
    • Ma a Kivonulás könyvéből olvasunk egy részletet.
  • Szentírási szakasz

    Kiv 16,1-4,13-15

    Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. Izrael fiai ezzel estek nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen.” De az Úr így szólt Mózeshez: „Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. /.../ Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni”.

  • Elmélkedés

    Isten minden nap megad annyit, amennyi aznapra elég a népnek.
    • Ha követted eddig a lelkigyakorlatot, ennek a részletnek az eleje ismerősnek tűnhet. Mint az előző olvasmányunkban, itt is arról olvasunk, hogy még tart a nép vándorlása a pusztában. Még mindig elégedetlenek, még mindig panaszkodnak Mózesre. Elő szokott fordulni Istennel való kapcsolatodban a “már megint itt tartunk” érzés?
    • Az előző jelenethez képest változás, hogy Isten válaszol népe panaszára, és megígéri nekik, hogy kielégíti szükségleteiket. Nem éheznek többé, és nem fognak szomjan halni a mostoha körülmények között. Idézz fel egy alkalmat, mikor Isten a legnehezebb pillanatban kielégítette szükségleteidet.
    • Az emberek először nehezen tudják élelemnek látni azt a fehér valamit a földön, amit Isten ígérete szerint megkaptak. Velem is előfordul, hogy kérek valamit Istentől, aztán nem ismerem fel válaszát, mert nem olyan, amilyennek elképzeltem. Veled volt már ilyen?
    • Isten minden nap megad annyit, amennyi aznapra elég a népnek. Nem tudják félretenni, elraktározni, bízniuk kell Istenben, hogy holnap újra gondoskodik róluk. Milyen érzés így rábízni magadat Isten gondviselésére, arra számítani, hogy továbbra is mindennel el fog látni, amire szükséged lesz?
  • Beszélgess Istennel

    Most, az imaidő végén, beszélj Istennek bizalmadról, vagy arról, hogy nem tudsz maradéktalanul bízni benne.
    • Előző és mostani olvasmányunk egyik tanulsága, hogy Isten nem haragszik meg ránk, ha panaszkodunk. Van-e valami az életedben vagy a világ történéseiben, ami panaszra ad okot, és elmondanád ma Istennek? Tedd meg most!
    • Egy beszélgetés csak akkor beszélgetés, ha kétoldalú. Hogyan válaszol Isten a panaszaidra?
    • Gondolj most az ételre, amit ma ettél vagy enni fogsz. Végső soron ez az étel ajándék Istentől. Ugyanúgy ellát téged azzal, amire ma szükséged van, ahogy Izrael népét is ellátta minden nap. Felismerve, hogy az étel ajándék, mit szeretnél mondani róla Istennek?
    • Szerinted könnyű így rábízni magad Istenre? Bízni benne, hogy megadja holnap is, amire szükséged lesz? Most, az imaidő végén beszélj Istennek bizalmadról, vagy arról, hogy nem tudsz maradéktalanul bízni benne.
Nyitólap