• Csendesedj el

    Fogadd el, bármi legyen is az
    • Ha van ablak a közeledben, nézz ki. Ha nincs, képzeld magad elé a természetet az évnek ebben a szakában. Milyen az időjárás? Mit látsz, vagy mit képzelsz magad elé? Ha télies a táj, fogadd be magadba, maradj ott egy kis ideig.
    • Ha gondolod, menj ki, keress egy lombtalan fát, elszáradt virágot, valamit, ami a téli visszahúzódásról mesél. Fogadd el a létét, bármi legyen is az.
  • Olvasmány

    Izajásnál olvassuk: "Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből." Jessze Dávid király apja volt, és a zsidók hite szerint Dávid vonalából származik majd a Messiás. A keresztények Jézusban ennek a próféciának beteljesülését látják. Jessze gyökerei Jézus őseit jelentik. Jézus pedig a sarj, mely csodálatosan virágba borul.

    Lukács evangéliumában Keresztelő János apja, Zakariás foglalja össze, mit visz véghez abban az időben Isten Jézus (és János) által.

    Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált:

    Áldott az Úr, atyáink Istene,
    mert meglátogatta és megváltotta az õ népét;
    Erõs szabadítót támasztott minékünk
    szolgájának, Dávidnak családjából.
    Amint szólott a szentek szájával,
    õsidõk óta a próféták ajka által,
    megszabadít az ellenség kezébõl,
    mindazoktól, akik gyûlölettel néznek minket;
    atyáinkkal irgalmat gyakorol,
    hogy szent szövetségére emlékezzék,
    az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött,
    hogy nekünk váltja be, amit ígért;
    hogy félelem nélkül
    és megszabadulva az ellenség kezébõl,
    neki szolgálatot teljesítsünk:
    szentségben és igazságban járjunk elõtte
    napról napra, amíg élünk.
    Téged pedig, gyermek,
    a fölséges Isten prófétájának fognak mondani,
    mert az Úr elõtt jársz, egyengetni az õ útját;
    az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét,
    hogy bocsánatot nyerjen minden bûnük
    Istenünk irgalmas szívétõl,
    amellyel meglátogat minket
    felkelõ Napunk a magasságból,
    hogy fényt hozzon azoknak, aki sötétségben
    és halálos homályban ülnek,

    lépteinket pedig a béke útjára vezérelje..

  • Elmélkedés

    Bízz Istenben, ő tudja, mit csinál.

    Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj!
    Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted,
    és epedve várnak a nemzetek:
    Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!

    • Az északi féltekén ilyenkor haladunk a télbe. Már nem növekedik semmi. A fák, bokrok álomba szenderültek. Legtöbb virág már régen eltűnt. A külső táj lelkünkre is hatással lehet. Élettelennek érezhetjük magunkat a tél folyamán. És lelkünk állapotának, sőt a gazdátlanul tengődő emberiség állapotának is szimbóluma lehet a tél.
    • A világban, az egyházban vagy saját magadban hol találsz élettelen, színevesztett foltokat?
    • A felszín alatt a természet vár a maga idejére, de nem tétlenkedik. A magok gyökeret eresztenek, a csírák erőt gyűjtenek, hogy kipattanhassanak, ha melegszik az idő. (Eszünkbe juthatnak Jézus szavai: Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.) A fák gyökerei még dolgoznak, keresik és begyűjtik mindazt a jót a talajból, amivel a tavaszi növekedést táplálni tudják majd.
    • Jól alkalmazható ez a kép az imádságra, főleg, mikor úgy érezzük, semmi sem történik. Ha lelki szárazságot érzel, próbáld elfogadni annak, ami, és bízz Istenben, ő tudja, mit csinál. Pihenj meg Istenben. Ne sürgesd a rügyek kibomlását. Hagyd, hogy az legyél, aki vagy, ahol éppen tartasz.  
    • És hagyd, hogy Jézus is az legyen, aki.
  • Beszélgess Istennel

    Az adventi várakozás jó alkalom arra, hogy megálljunk, és megfogalmazzuk a Messiásnak vágyunkat, hogy jöjjön el
    • Az emberiség hosszú nemzedékeken át várta a Messiást, és a remény néha hiábavalónak tűnhetett. Mi folytatjuk a várakozást eljövetelére, hogy feltörje szívünk kemény héját, és színt adjon színtelen életünknek. Az adventi várakozás jó alkalom arra, hogy megálljunk, és megfogalmazzuk vágyunkat, hogy jöjjön el, verjen gyökeret szívünkben, és sarjadjon ki bennünk ...
    • Beszélj Jézusnak a vágyról, hogy eljöjjön hozzád.
    • Szeretnénk-e ugyanakkor ki is sarjadni, virágba borulni Vele? Eljön hozzánk, és aztán elvisszük őt az emberekhez ... odaadjuk magunkat ... hogy a szükséget szenvedő világba egy kis fényt, színt és meleget vigyünk.
    • Beszélj Jézusnak a vágyról, hogy elérj hozzá, és együtt dolgozz vele.
    • Húsvéti párhuzam juthat eszünkbe, gondoljunk csak egyik húsvéti énekünk utolsó versszakára:

    Ha szívünkben tél van, bánat, fájdalom,
    életre kelt minket égi irgalom.
    Szívünk szántóföldje puszta és halott:
    Szereteted árja új tavaszt hozott.

    • A felszín alatt árad a szeretet, s új tavaszt készít elő. 
Nyitólap