A spirituális és a vallásos jelzőket sokan értelmezik szinonímaként, de gyakran hallhatjuk, hogy valaki így vall magáról: „Én spirituális ember vagyok, de nem vagyok vallásos”. A Máté evangéliumában található karácsonyi történet szerint József és Mária mélyen spirituális volt. Belső forrásokhoz nyúltak a nehézségek legyőzéséhez. Nekünk, akik ismerjük Jézus születésének körülményeit, nem kell felsorolni, milyen nehézségekkel, kihívásokkal találták szembe magukat. Belső forrásaik nyitottá tették őket Isten sugalmazásaira, kegyelmi ajándékaira, készek voltak biztonságosabb helyre indulni, mikor szívesebben maradtak volna otthon.
Ugyanakkor Máté evangéliumából az is nyilvánvaló, milyen mélyen gyökereztek népük vallásosságában. Az Ószövetségből vett idézetek jelzik, hogy ezek a vallásos momentumok valami sokkal nagyobb valósághoz tartoznak, melynek ők fontos tartozékai. Spiritualitás és vallás egy. Örökre megjegyeztem a spiritualitásnak azt a meghatározását, mely szerint a spiritualitás a kapcsolatba lépés művészete. Imádságunkban, elmélkedéseinkben kapcsolódni próbálunk valakihez vagy valamihez, ami segít kiegyenesíteni utunkat és megtalálni saját Emmánuelünket, az Istent, aki velünk van (Mt 1,23). Ha kizárólag spirituálisak maradunk (ha ez egyáltalán lehetséges), nincs mivel kapcsolódnunk. A jó vallás, a maga szertartásaival, képviselőivel, közösségével, bölcsességével és hagyományaival  segít erős és mély kapcsolatot létrehozni Istennel.

Excerpted from Dipping Into Advent: Reflections for Advent and Christmas by Alan Hilliard
(pp: 58-59)