A clonmacnois-i utolsó szerzetesen kívül (aki természetesen inkább jelkép, mint valóságos történelmi személy), más alakjai is voltak a történelemnek, akik hozzánk hasonlóan egy korszak végén éltek, mikor úgy tűnik, elmúlik az, ami állandónak, bőségesnek, élvezetesnek tűnt, és nem látszik tisztán, hogy mi következik. Milyen hozzáállásra van szükség ilyenkor? Milyen lelkiség tud megtartani? Milyen történetek adhatnak útmutatást, világosságot? Talán a Sinai pusztaság. A mi korszakunk talán a kivonulás, amikor Isten kiszólít korábbi biztonságos életünk Egyiptomából, hogy csak Benne bízzunk, mikor nekiindulunk a pusztának, ahol nincsenek kitaposott utak. Hosszú időbe telik majd, míg teljesen el tudjuk hagyni a vágyakozást a biztonság – sikereink Egyiptoma – után, és belevetjük magunkat a pusztába, Isten iránti bizalommal, aki egy ismeretlen jövőn át vezet az ígéret földje felé, melynek megpillantását talán meg sem érjük.

Excerpted from Pastoral Ministry in Changing Times by Aidan Ryan
(p13)