• Elcsendesedés

    Mint mindig, most is segít, ha behunyod a szemed, és pár percig engeded, hogy benső éned elcsendesedjen. Azért vagy itt, hogy növekedjék a fény az életedben. Kérd, hogy elérhesd legmélyebb vágyaidat. Uram Jézus, azt mondtad, te vagy a világ világossága, te vagy számunkra “az út, az igazság és az élet”. Segíts felfedeznem, hogyan folytassam az utamat Veled az új fény felé. Feléd.

  • Szentírási szakasz

    Jn 1,16-18

    Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

  • Elmélkedés

    • Ahogy János az evangéliuma Prológusának – bevezetésének – végéhez közeledik, újra elénk idézi, milyen lényeges mondanivalót fog kifejteni a további fejezetekben: hogy kicsoda Jézus, és honnan jött. Mintha azt sugallná, hogy ha ezt helyesen megértjük most az elején, minden más a helyére fog kerülni a későbbiekben. Itt először említi meg Jézus nevét: “a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által érkezett meg”. Így kezdődik el keresztény történetünk lényegi része.

      Most, hogy János még egyszer visszairányítja értelmünket magának az időnek a kezdetéig, mit gondolok, vajon a kisded, akit várunk, értem született? A világért? Mi a jelentősége ennek a születésnek számomra? Az egész teremtés számára? Jézus “az Alfa és az Omega” (Jel 22,13)? Ő ugyanaz “tegnap, ma és mindörökké”. Maradj ezeknél a hatalmas igazságoknál. Mi jut eszedbe? Hogyan hat mindez adventi lelkigyakorlatod folytatására? Segít-e formába önteni, hogyan értelmezed életed célját és irányát?
       

    • Amikor végül János kimondja Jézus nevét, belehelyezi őt a törvény kontextusába: “Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk”. Ezzel a kijelentésével János nem csökkenti a parancsolatok jelentőségét, hanem azt hangsúlyozza, hogy a törvényt csak Istennel való kapcsolatunkban és csak azon keresztül lehet értelmezni. Eszünkbe jut erről a gazdag ifjú kérdése a szinoptikus evangéliumokban, Máténál, Márknál, Lukácsnál: “Mit kell tennem, hogy eljussak az örökéletre?” Ekkor mondja neki Jézus, hogy bár fontos a törvény megtartása, egy lényegi elem hiányzik nála: az élő hit Jézusban.

      Gondolkodj el a szabályok, előírások, parancsok szerepéről az életedben. Szereted a biztonságot, amit nyújtanak? Könnyebb úgy élni, hogy betartod a törvényeket? Mit kockáztatsz, ha a szabályoknak való engedelmesség elé helyezed az élő hitet Jézusban? 

      Ferenc pápa gyakran hangsúlyozza, milyen fontos elkezdeni a különböző folyamatokat és a párbeszédet – még akkor is, ha nem tudod, mindez hova vezet. Melyik az a területe az életednek, ahol szükség volna erre? A család? A gyülekezeti közösség? A társadalom? Mit érzel, ha arra gondolsz: nekilendülsz – anélkül, hogy világosan kirajzolódna előtted a jövő?

    • Nemcsak arról beszél János, hogy kicsoda Jézus és honnan jön, de természete leglényegibb vonásáról is szól: feltétel nélküli szeretetéről. És újra eszünkbe jut most, ahogy kifelé tartunk az Adventből, hogy a bölcsőben fekvő kisdedről szólva “mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva”. Isten szeretete, az ő kegyelme folyamatos és soha nem ér véget, egyik áldás jön a másik után. Az egész Szentírásból az derül ki, hogy a kegyelem (vagy az állhatatos szeretet) Isten velünk kötött szövetségének középpontjában áll.
    • János hangsúlyozza, hogy Isten folyamatos és feltétel nélküli szeretetet vágyik nyújtani neked. Hiszed ezt? Érzed? Benned van ez a szeretet önmagad iránt? A családod iránt? Az élet iránt? Mi akadályozza, hogy elhidd, feltétel nélkül és örökre szeretve vagy? Az adventi lelkigyakorlat végéhez közeledve halld újra, hogy “kegyelmet kegyelemre”, áldást áldásra kapsz, és fogsz is kapni örökre.
      Jézust nemcsak feltétel nélküli, végtelen szeretet jellemzi, de ő az igazság megtestesítője is.  Az “igazság” nagyon sokszor felmerül Jézussal kapcsolatban János evangéliumában. Gondoljunk csak a “bizony, bizony, mondom néktek” szókapcsolatra (Jn 5, 24. 25), amivel Jézus jelzi, hogy az igazságot hirdeti. Kimondja az igazságot, és felfedi a hamisságot. Szavaival és tetteivel megkérdőjelezi az úgynevezett igazságokat, amikhez ragaszkodnak az emberek, s amelyek irányítják életüket. Ő “az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Pilátusnak is megmondja: “azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról”.
    • Te mit gondolsz,  Jézus mit ért “igazságon”? Hogyan lehet ő az “igazság”? Elmélkedj életednek olyan területeiről, ahol különösen szükség lenne Jézus “igazságára”. Milyen hamisságokat beszélsz be magadnak az életedről? Családtagjaidról, barátaidról? Az Egyházról? A világról?

      Jézus életéből tudjuk, hogy az igazság hirdetése kínosan érintett sokakat, feldühítette őket, és végül Jézus halálához vezetett. Mi akadályozza, hogy kimondd az igazságot, hogy felfedj mélyen húzódó hamisságokat? Félelem a következményektől? Mi segíthetne, hogy foglalkozz ezzel a kérdéssel saját életed vonatkozásában?

  • Beszélgess Istennel

    • Szent Ignác gyakran tanácsolta, hogy elmélkedjünk életünkről, találjuk meg, milyen áldást vagy kegyelmet kellene kérnünk Jézustól. A karácsonyi időszakban milyen különös kegyelemre volna szükséged? Milyen kegyelmeket kérnél Jézustól családtagjaid, barátaid, a világ számára? Mit kérnél azoknak, akikért senki sem imádkozik?

      A karácsony és az újév, sokak számára nagyon nehéz. Talán te is közéjük tartozol, vagy valaki, aki közel áll hozzád. Gondolkodj el, milyen a te karácsonyod, milyen másoké, akik eszedbe jutnak. Engedd lassan felszínre kerülni a bánatot, magányt, a gyászt. Halld, ahogy Jézus szól hozzád: “Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket” (Mt 11,28).

    • “Kegyelmet kegyelemre” kapunk. Néha annyira lefoglalnak küzdelmeink, hogy észre sem vesszük, ha valami jó történik. Máskor tevékenységeink vonják el figyelmünket, és nem látjuk a kegyelmeket, áldásokat az életünkben. Nem nagy dolgok ezek, csak például felhív egy barát, köszönetnyilvánítás érkezik a postán, egy jót beszélgetünk valakivel... Szánj rá egy kis időt, és vedd számba a jó, örömteli, pozitív dolgokat az életedben. Gondolj az elmúlt hétre – milyen áldások értek?

      Aztán az elmúlt hónapra. Az elmúlt évre. Adj hálát Istennek mindazért, ami eszedbe jut. Karácsonyi fogadalmad lehet például, hogy minden este eszedbe idézel az elmúlt napból három jó dolgot, és megköszönöd Istennek. “Kegyelmet kegyelemre” kaptál.

    • “Isten senki sem látta.” A Karácsony és a Megtestesülés csodája, hogy ez a kijelentés már nem állja meg a helyét. Inkább mi is elmondhatjuk az agg Simeonnal, aki karjába vette a kisded Jézust: “látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek” (Lk 2,30-32). Adventi lelkigyakorlatod végén gondolj vissza az elmúlt hetekre, s idézz fel képeket, találkozásokat, istenélményeket, melyekben részed volt. Ki volt számodra Isten? Hogyan szólt hozzád? Mit mond neked most, hogy vele járt utadnak ez a szakasza végetér? Mit szeretnél te mondani Neki?
    • Milyen képek, kérdések, gondolatok, érzések maradtak meg benned, mialatt János evangéliumának ezen a szakaszán elmélkedtél? Csendes imádságban időzz el ezeknél.
Nyitólap