• Elcsendesedés

    Ha ablak közelében vagy, nézz ki. Ha nem, gondolj az időjárásra, amilyen az évnek ebben a szakában szokott lenni. Milyen ma? Mit látsz vagy milyennek képzeled? Ha téli képet látsz, maradj benne egy ideig. Ki is mehetsz, nézz hosszabban egy lombjafosztott fát vagy egy elfonnyadt virágot, valamit, ami a tél csendjéről beszél. Fogadd el olyannak, amilyen.

  • Szentírási szakasz

    Jn 1,14-15

    S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.”

  • Elmélkedés

    • Az “Igéről” szólva a fejezet első versében János világossá teszi, hogy Jézus jelen volt a teremtés kezdetén, teljes kozmikus hatalmában és ragyogásában állítja őt elénk. A 14. versben az Ige szót használva rámutat, hogy megtörtént az elképzelhetetlen: a társteremtő belépett a teremtett világba. A távoli Isten Emmánuellé lett – “Velünk az Isten”. Ennek az eseménynek új és radikális voltát elhomályosította a sok ismétlés és a megszokás a századok során.

      Elmélkedj egy ideig azon, milyen jelenősége van az életedben a hit központi magvának: hogy Isten jászolban fekvő kisdedként testesült meg.
       

    • Sokan azok közül, akik várták a Messiást, nem ismerték fel az “Igét”, mert ragaszkodtak elképzelésükhöz az eljövetelről. Milyen gondolatok akadályozzák, hogy teljesen elfogadd Jézus csodájában a megtestesült Istent?

      Hiszel-e valóban Isten megtestesülésében, vagy az idők során a sok ismétlés miatt megszokottá vált?
       

    • Az “Ige” megtestesülése az egész teremtésbe történt. Ferenc pápa emlékeztet: “A világmindenség Istenben bontakozik ki, aki mindent betölt. Ezért Isten misztikus megtapasztalására ad lehetôséget egy falevél, egy út, egy harmatcsepp és egy szegény ember arca is. Az eszmény nem pusztán az, hogy a külsôtôl a belsôhöz forduljunk annak érdekében, hogy felfedezzük Isten tevékenységét a lélekben, hanem az, hogy meg tudjuk találni ôt minden dologban” (Laudate Si 233.)

      Kihívást jelentenek ezek a szavak Jézus világbajöveteléről alkotott hagyományos elképzelésednek? Elmélkedj a megtestesülésről a kolosszébelieknek írt levél alapján: “Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. ... Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben” (Kol 1,15-20).

      Adventi utazásod közben mit tehetnél, hogy karácsonyi ünneplésed teljesebbé váljék, megnyílva erre a a mély kinyilatkoztatásra, hogy az egész teremtett világ “a testté lett Ige”.

      Mindennapi életstílusod (étkezésed, a használt utazási eszközök, szelektív hulladékgyűjtés stb. terén hozott döntéseid) mennyire igazolják hitedet, hogy Isten mindenben megnyilvánul? Milyen változtatásokat eszközölhetsz mindennapi szokásaidban, hogy életmódod még jobban igazodjék meggyőződésedhez?
       

    • János arról beszél, hogy az Ige “köztünk élt”. Pontosabb lenne a fordítás, ha azt mondanánk, hogy “sátrat vert “ köztünk. A kifejezés azokat az időket idézi, amikor a zsidó nép a pusztában vándorolt, és vele volt a “találkozás sátora”, Jahveh hajléka, mely előttük járva vezette őket, és ahol találkozhattak Istennel. Fából készült szerkezet volt, tetején egy sátorral (Kiv 40,34-38).

      Ha már Isten kezdeményezte, hogy beleszületik a világba, választhatott volna más időt, helyet, körülményeket – de ő úgy döntött, hogy szegénynek születik, a társadalom és vallás perifériáján. A sátor képe (szemben mondjuk egy várral vagy kőházzal) azt sugallja, hogy Jézus sebezhető akart lenni, védtelen az őt érő viharok ellen (metaforikusan értelmezve).

      Isten “sátrat vert” köztünk (Jn 1,14). Hogyan hat rád ez a fordítás? Tetszik? Ha igen, miért, ha nem, miért nem? Elmélkedj ezen, s hagyd, hogy szimbolikája új árnyalatot adjon a megtestesülés értelmezéséhez.

      Idézz fel olyan alkalmakat, amikor Jézus sebezhető akart lenni. Szerinted miért döntött így?

      Manapság milyen helyzetekben “veri fel sátrát” Isten a világban? Vállalod, hogy találkozz vele ezeken a helyeken, vagy inkább úgy teszel, mintha meg se látnád?
       

    • Azt mondja János, hogy Jézust “kegyelem tölti be”. A “kegyelemmel teljes” kifejezést inkább Máriára, Jézus anyjára szoktuk vonatkoztatni. De mit is jelent ez a kifejezés? Azt, hogy Jézus telve van feltétel nélküli szeretettel és együttérzéssel mindnyájunk iránt. Jézus kezdeményezi a kapcsolatot, hívás nélkül jön szeretetben és szeretettel mindenki iránt. Hol tapasztalsz ilyen feltétel nélküli szeretetet és megértést – családban, barátok között, szomszédoknál?

      Hogyan próbálod gyakorolni a feltétel nélküli szeretetet a mindennapokban?
       

  • Beszélgess Istennel

    • Isten testté lett, hogy könnyebben tudjunk találkozni vele. Vállalta, hogy megtapasztalja a félreértettség, a kimerültség, a csalódás, a gyász, a megalázottság fájdalmát, a félelmet, az elárultatást...

      Vállalta, hogy megtapasztalja a baráti szolidaritást, az önismeret és a hivatástudat mélyülését, elfogadja a szolgálat és szeretet szelíd ajándékait, a család biztonságát, a szocializáció örömeit...

      Gondolkodj el Jézus életének olyan részletén, ami hasonló ahhoz, amin te most mész keresztül. Melyik ez az élethelyzet? Miben hasonló Jézus tapasztalata a tiedhez? Miben különbözik tőle? Beszélgess vele a te mostani élethelyzetedről. Mondd el, mit érzel, mit szeretnél, mire van szükséged.

      Mondj el neki mindent. Figyelni fog rád. Tudni fogja, miről beszélsz. És megért.
       

    • Ferenc pápa mondja, hogy „testi mivoltunk által Isten oly szorosan összekötött bennünket a környezetünkkel, hogy a talaj elsivatagosodása olyan, mintha mindannyian megbetegednénk; egy faj kipusztulását úgy sirathatjuk, mintha megcsonkítottak volna bennünket” (E.G. 215; L.S. 89.)
       
    • Szánj rá időt, hogy belemerülj Isten teremtésébe – úgy, hogy elmész sétálni az erdőbe, vagy egy tópartra – vagy bárhova,ahol megláthatod és ünnepelheted Isten megnyilvánulását a teremtett világban. Vagy még egyszerűbben: nézz csendesen egy növényt otthon, vagy akár egy fényképen. Látod, hogy minden egyes levél, virág, szár különbözik a másiktól – még akár egy növényen is? Mindegyik egyedi. És Isten mindegyikben új módon nyilatkozik meg, ismétlődés nélkül. 

      Köszönd meg Jézusnak, mondd el neki, mekkora csoda és öröm számodra, hogy úgy döntött, “sátrat ver” közöttünk, és velünk lakozik életünk minden pillanatában.
       

    • Jézust “kegyelem tölti be” (Jn 1,14).

      Helyezd magad Jézus irántad való mély szeretetébe, együttérzésébe. Érzed?

      Szeretetből és szeretetért teremtettél. Hiszed ezt? Megnyitottad magad Isten irántad való mély szeretetének? Látod és érzed, hogy Isten szeretet feléd nyúl és megérint?

      Ha valami akadályozza, hogy érezd ezt a mély szeretetet és megértés, mi lehet az? Hagyd, hogy minden akadály lassan a felszínre kerüljön.

      És most halld, hogyan szól hozzád Isten:
      “Te vagy a föld sója...” (Mt 5,13).
      “Te vagy a világ világossága...” (Mt 5,14).

      Isten képére és hasonlatosságára lettél teremtve. “Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt” (Ter 1,27),

    • “De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad” (Iz 49,15).
    • Engedd, hogy Isten feltétel nélküli szeretete átjárjon, és megérezd vigasztalását.

      A te életedben hol “ver sátrat” Isten? Hol érzed jelenlétét – magadban? A családodban? Barátaidban? A világban? Téged mire hív, hol “verd fel a sátrad” – hogy menedéket és biztonságot nyújts másoknak – sátrat, ami ugyanakkor sebezhető és törékeny is? Kérd Jézus segítségét, hogy növekedj nyitottságban, bátorságban, tudd az Ő jelenlétét nyújtani másoknak.

      Milyen képek, kérdések, gondolatok és érzések maradtak benned az imaidő végén, miután János szavairól elmélkedtél? Maradj egy darabig csendes imában mindazzal, ami felszínre kerül.

Nyitólap