• Csendgyakorlat

    Nyisd meg a szívedet és elmédet mindarra, amiről ma fogunk elmélkedni

    Negyedik nagyböjti imaidőnk előtt szánj egy kis időt az elcsendesedésre. Arra, hogy elcsituljanak még felszínen lévő érzelmeid - legyen az harag, félelem, elégedettség, öröm vagy ezek keveréke -, és így éberebbé, nyitottabbá válj mindarra, amiről ma elmélkedni fogunk. Vedd észre, és egyszerűen csak nevezd meg az érzéseidet, érzelmeidet, majd engedd el őket.

    Amikor sikerült elcsendesedned egy időre, fordulj oda Istenhez, és mondd: „Itt vagyok. Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád”. Mondhatsz persze mást is, csak fejezd ki szavakkal, hogy most belépsz az imádságba.

  • Meghívás

    Miféle ember ez, akinek még a szél és a tenger is engedelmeskedik?

    A gadarai démonok kiűzésének története nem közvetlenül Simon Péter anyósának meggyógyítása után következik, amiről legutóbb elmélkedtünk. Máté evangéliumában bekerült a két történet közé egy-egy találkozás két lehetséges tanítvánnyal, akik nem sok biztatást kapnak Jézustól. Mikor az első felajánlja, hogy bárhova követni fogja, azt válaszolja Jézus, hogy „az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania”. A másik meg, mielőtt csatlakozna Jézushoz, hazamenne eltemetni az apját – ami egy méltányolható kérés -, Jézus viszont azt feleli: „hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!” Ez után következik a vihar lecsendesítése és a tanítványok megrovása hitetlenségük miatt. Elhangzik a döbbenet kérdése: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?” Kérdezd meg te is magadtól: Miféle ember ez? Majd pedig, ahogy Jézus tovább megy „Gadara földjére”, elkezdődik a történet, amiről elmélkedni szeretnénk.

  • Szentírási szakasz

    Mt 8, 28-34

    Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtől megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni. Így kiabáltak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük nagy sertéskonda legelészett. Ezért az ördögök kérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!” „Menjetek!” – mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba és vízbe fúlt. A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal a szemük láttára történt. Az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, hagyja el határukat.

  • Elmélkedés

    Ferenc pápa ezt az évet az Irgalmasság Évének nyilvánította, hogy mi is elvigyük Isten gyógyító irgalmát a körülöttünk élőknek
    • Rögtön észrevesszük, hogy Máté két démonoktól megszállott emberről beszél, nem csak egyről, mint Márk. Talán azért változtatott Márk történetén, mert az ószövetség korában két tanú kellett a bizonyító eljáráshoz. Megváltozik a történet attól, hogy Máté két ördögtől megszállott férfit szerepeltet benne?
    • A két ember „sírboltokból” jön elő. Ott lakoznak a démonok, akik veszélyt jelentenek a közönséges emberekre. Máté leírása szerint nagyon „elvadultak” voltak, és „senki sem mert azon az úton járni”. Szerinted mi a jelentősége a „sírboltoknak”, és annak, hogy az emberek nem mertek arra járni?
    • Meglepődve halljuk, hogy a démonok helyesen szólítják meg Jézust: „Isten Fiának” nevezik. Igazuk van, mikor Isten Fiának nevezik Jézust? Honnan tudhatják, ki Ő?
    • Nem csak megszólítják, kérdezik is: „mi közünk hozzád?” A sareptai özvegyasszony juthat eszünkbe a Királyok 1. könyvéből, mikor fia halálakor így szólt Illéshez: „Mi dolgom veled, Isten embere?” A démonok megvádolják Jézust, hogy „idő előtt” érkezett, hogy őket gyötörje. Valójában persze ez rájuk jellemző tevékenység, ők azok, akik „gyötrik” az embereket. Isten dolga, Jézus feladata, hogy gyógyító irgalmával véget vessen a gyötrelemnek. Szerinted Jézus feladata gyötörni a démonokat? És mit értettek azon, hogy „idő előtt”? Ferenc pápa ezt az évet az Irgalmasság Évének hirdette meg, hogy ezzel is hangsúlyozza, nekünk is feladatunk Isten gyógyító irgalmát közvetíteni a körülöttünk élők felé. Akadályozza-e valamilyen "démon", hogy részt vegyél „Isten feladatának” végzésében?
  • Beszélgess Istennel

    Tudod-e kérni Istentől, ha valamire szükséged van utad folytatásához?
    • Meglepő részletet közöl most Máté: „messze tőlük nagy sertéskonda legelészett”. A zsidó kultúra szerint ugyan tisztátalan állatok voltak a disznók, de csak mindennapi tevékenységüket végezték. A démonok váratlan kéréssel állnak elő. Világos számukra, hogy elvesztették a csatát, de alkudozni próbálnak: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!” Vajon miért a disznókat választják?
    • Jézus nem tétovázik: „Menjetek!” – mondta nekik. És Máté folytatja a történetet: „Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba és vízbe fúlt.” Ne tiltakozzunk most a 'Sertések jogaiért küzdő alapítvány' nevében, hiszen itt démonok pusztultak el. Volt-e olyan momentum az életedben, amikor tudtad, hogy most egyértelműen Jézus intézkedik?
    • Lehet, hogy mi nem találjuk viccesnek, hogy az összes disznó beleveszett a Galieai-tóba, de a jelenlévő zsidók bizonyára élvezettel nézték, ahogy az állatok belecsobbannak a vízbe, és ezzel valószínűleg a démonok is elpusztulnak. Tekintetünk önkéntelenül visszafordul a két férfi felé, akiken nemrég még a démonok uralkodtak. Vajon hogy érzik magukat? Kimerültek? Sokkolta őket a jelenet? Megkönnyebbültek? Úgy érzik, végre szabadok?
    • És most lássuk a helyiek reakcióját: „Az egész város kiment Jézus elé” – ezen nincs is min csodálkozni. Viszont nem ünnepelni jönnek Jézust, hanem az evangélista szavaival: „amikor megpillantották, kérték, hagyja el határukat”. Szerinted Gadara lakóit miért zavarta ennyire Jézus, miért akarták minél messzebb tudni őt? Te szoktál így érezni?

    Elmélkedj el mindazon, amit ezek a kérdések kiváltottak benned. Vigyél mindent az Úr elé, akkor is, ha nem mindegyik jóleső, biztonságot adó érzés. Túl vagyunk nagyböjti lelkigyakorlatunk felén, nem akarsz kérni valamit Istentől, amire szükséged lehet utunk folytatásához?

     

Nyitólap