• Csendgyakorlat

    Szánj rá néhány percet, hogy belső éned elcsendesedjen

    Imaidőd kezdetén segít, ha lehunyod a szemed, és hagyod, hogy belső éned elcsendesedjen. Azért vagy itt, hogy új fénysugár érje az életedet. Kérd, hogy tudj érintkezésbe lépni legbelső vágyaiddal. Úr Jézus, te azt mondtad, hogy te vagy a világ világossága, te vagy számunkra az út, az igazság és az élet. Add felfedeznem, hogyan keljek útra ebben az adventi időszakban, hogy eljussak a világosság megújulásához, hogy eljussak Hozzád.

  • Szentírás

    Mt 2, 9-11a

    Azok meghallgatták a királyt, és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki,

  • Elmélkedés

    Lásd meg, hogy Isten vágyakozik a veled való találkozásra, örömmel fogadja és magához öleli a te vágyadat, hogy Krisztussal találkozz

    • Elérkeztünk a mágusok utazásának csúcspontjához: megtalálják Jézust, és imádják őt. Megtették a rövid,  pár mérföldes távot Jeruzsálemtől Betlehemig. Jeruzsálem megzavarta őket, lelki szárazságot, belső sötétséget éltek meg. De a csillag fénye visszatért, vezette őket a kicsiny városka, Betlehem felé, majd megállt a ház fölött, ahol rátaláltak Máriára és Jézusra. Figyeld meg, hogy az útnak ezen a pontján újra „nagyon megörültek”. Ha Heródes Jeruzsáleme a hatalom és ármány városának, akkor Betlehem az egyszerűség és imádság helyének bizonyul. A két város nemcsak földrajzi hely, hanem szellemi tér is.

    • Vannak időszakok, amikor tudatában vagyunk, hogy jó úton járunk, felismerjük, ha a harmónia és a hamisság egymásnak ütközik. Ilyen kegyelmi állapotban jutnak el a mágusok az imádás pillanatához, mely utazásuk csúcspontja. „Bementek a házba”, olvassuk az evangéliumban. Erre a belépésre hív adventi lelkigyakorlatunk mostani imaalkalma. A mágusok a judaizmuson kívüli szellemi hagyományok bölcsességét képviselik. Az idők során bölcsességük rávezette őket, hogy megtalálják az újszülött királyt – egész utazásuk célját. De vajon ezek a Keletről jött keresők felismerték-e Isten különleges jelenlétét a gyermekben? Máté nem szól arról, mi zajlott a gondolataikban hódolatuk alatt, de a szavak, amikkel leírja a jelenetet, azt sugallják, hogy ezek a pogány keresők megtették a hit ugrását, amikor „leborulva imádták őt”.

    • Rendkívüli, ami itt zajlik. Ha a mágusok rájöttek, hogy ennek a gyermeknek köze van Istenhez, számukra minden megváltozik. Az ő keletről indult útjuk találkozik Isten világba vezető útjával. Akik eddig kerestek, rájönnek, hogy ez a Gyermek őket keresi. Álljunk meg imádságunknak ezen a pontján. Kérjük Istent, segítsen felismernünk, hogy Ő vágyik a velünk való találkozásra, örömmel fogadja és magához öleli a mi vágyunkat, hogy találkozzunk Krisztussal.

  • Beszélgess Istennel

    Az imádás az imádság legmagasabb formája, amikor valakit elborít Isten dicsőségének és jelenlétének érzése.

    • Bizonyára a mágusoknak is át kellett élniük ezt a rádöbbenést, hogy eljussanak az imádáshoz. Mi az imádás? Az imádság legmagasabb formája, amikor valakit elborít Isten dicsőségének és jelenlétének érzése. A Biblia szerint aki ezt éli át, világosan tudatában van Isten szentségének és közelségének, és válaszában nemcsak a lélek vesz részt: arcra borul, mint Ezékiel a látomásakor (Ez 1,28), vagy mint az apostolok Máté evangéliumának legvégén, mikor a feltámadt Úrral találkoztak, és „leborultak előtte”. Aquinói Szent Tamás Adoro te devote himnusza gyönyörűen írja le az imádást: „Néked szívem, lelkem átadja magát, / Mert Téged szemlélve elveszti magát” (Babits Mihály fordításában).

    • Ez az ókori himnusz az Oltáriszentség imádására íródott, de az „imádlak és áldlak, Isten, rejtelem” ugyanúgy vonatkozik a mágusok tapasztalatára is, akik az isteni jelenlétet egy magatehetetlen kisgyermekbe rejtve találták meg. Úgy látszik, megkapták a kegyelmet, hogy felismerjék a rendkívülit a mindennapiban, és belépjenek a kontempláció szavak nélküli területére. Mozduljunk el mi is a csendes ima felé. Ne felejtsük, hogy fontos a testhelyzet, mert általa is kifejezhetjük hódolatunkat. Amikor odaképzeljük magunkat az evangéliumi jelenetbe, segít, ha egy-egy szót, kifejezést ismételgetünk: „Uram, Jézus”, vagy „Szenteltessék meg a te neved”, vagy (Máriához fordulva): „Az Úr veled van”. De ne feledjük, szavaink oldódjanak bele a csendbe, amikor a lélek „imádatba feledkezve” élvezi Jézus jelenlétét.

    • A Lelkigyakorlatokban Szent Ignác hangsúlyozza, hogy Isten közvetlenül akar kommunikálni azzal, aki a lelkigyakorlatot végzi, „szeretetével lángra lobbantva a lelkét”, a vezető tehát ne álljon útjába Isten közvetlen jelenlétének. Ez az imádás helye, és igen, az átalakulásé is, melyet a maga módján mindenki átélhet. Szavakon túli, csendes hódolatra hív, ahogy Jézus maga is mondta: „ne szaporítsátok a szót” (Mt 6,7). Hans Urs von Balthasar szerint: „A kontempláció akkor kezdődik, amikor a misztérium kezdi kinyilvánítani magát teljes nagyságában… megtörténik a lehetetlen: Isten egy emberi életben jelenik meg.” Elmélkedésed közben merd ráirányítani szíved tekintetét az isteni megjelenésre, az egyszerre felfedett és eltakart dicsőségre.

Nyitólap