User Settings

Imádkozzunk a Pápával

November 2014
Napi felajánlás: 

Istenem, imádlak és szeretlek teljes szívemből. Köszönöm, hogy megteremtettél, kereszténnyé tettél, és megőriztél ezen az éjszakán. Felajánlom Neked a mai napom minden cselekedetét. Add, hogy minden tettem összhangban álljon Szent akaratoddal, és a Te nagyobb dicsőségedet szolgálja. Őrizz meg a bűntől és minden gonosztól. Kísérjen kegyelmed engem és mindazokat, akiket szeretek. Ámen

 

Az imaapostolság szándékai erre a hónapra:
Egyetemes imaszándék: 

Hogy azok a személyek, akik a magánytól szenvednek, megtapasztalják Isten közelségét és a testvérek támogatását.

 

Az evangelizálásért végzett imaszándék: 

Hogy a fiatal szeminaristáknak, férfi és női szerzeteseknek legyenek bölcs és jól felkészült nevelőik.

 

Minden elmúlik - Isten változatlan

A belső üresség, a másoktól való elszakítottság érzése, amikor nincs, hova fordulnunk, nincs, aki megértene, nagyon fájdalmas. Ez az elhagyatottság, amit magányosságnak nevezünk, nem azonos az egyedülléttel. Amikor elhatározzuk, hogy félrevonulunk, lehetőséget adunk magunknak a töprengésre, a tisztánlátásra, önvizsgálatra, életünk újraértelmezésére. Az, ha szándékosan vonulunk el - legyen az lelkigyakorlat vagy magányos séta a tengerparton -, jobbulásunkra szolgál.
A magányosság viszont váratlanul törhet ránk egy halálesettel, vagy fokozatosan is eltávolodhatunk másoktól. Bárhogyan is érünk el az elszigetelődéshez, lelki megmaradásunkat az Eucharisztia biztosítja. Szent Pál azt mondja, hogy Krisztus testének a tagjai vagyunk. Ha egyik tag szenved, a többi vele szenved. Nevezhetjük-e magunkat keresztényeknek, ha nem teszünk semmit a másik magányának csillapítására, pedig tudunk róla? Ha együttérző szavaink elszigetelődött társunk felé hamisak vagy üresen bőbeszédűek, nem vagyunk jobbak Jób vigasztalóinál. Isten azért adott minket ajándékba egymásnak, hogy feloldjuk a magányosságot. Társas lénynek teremtett, hogy gyöngédséggel forduljunk minden ember lelkéhez, akivel találkozunk. Clives Staples Lewis, a nagyhatású keresztény író, úgy tartotta, hogy Isten suttog hozzánk örömeinkben, beszél hozzánk a lelkiismeretünkben, és kiált a fájdalmunkban. Isten verseng a figyelmünkért, főleg az akut magányosság próbatételének idején. Isten nem csak akkor barát, ha jól megy nekünk. Amikor szívünk az ég felé kiált, Istenünk, a szeretet és együttérzés Istene, mindig közel van. Hall minket, és figyel ránk. A szívből jövő imában, legyen bár hangos vagy hangtalan, nincs magányosság. Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted. Zsolt 38,9 Róisín Fulham

Megszentelt tér - további oldalak

Imaapostolság

Kapcsolat

az Ír Jezsuiták által fenntartott imádságos honlap