A Nemzetközi Kommunikáció Napján a pápa minden évben
reflektál a kommunikáció valamelyik elemére. Idén a csendre fordította figyelmét,
pontosabban a csend és a szó kapcsolatára.

Kijelenti, hogy nincs értelmes kommunikáció csend nélkül. A
csend beszél – csendünk néha a legékesszólóbb kifejezése lehet jelenlétünknek,
együttérzésünknek, a másik iránti figyelmünknek. Csendünk tiszteletet és
szeretetet fejezhet ki – a csendben meghallgatjuk a másikat, és átadjuk neki az
elsőbbséget.

Benedek pápa felidézi, hogy a bibliai kinyilatkoztatás
Istene is a csend misztériumában kommunikál. Ez mindenekelőtt Krisztus
keresztjének misztériumában nyilvánul meg. „Isten ékesszóló szeretete a kereszt
csendjében beszél.” Ahogy Isten ki tudja fejezni magát a csendben, ugyanúgy mi
is felfedezhetjük, hogy a csendben beszélhetünk Istenhez és Istenről. Arra
bátorít a pápa, hogy engedjük csendünket kontemplációvá növekedni. A szavak, a
fogalmak soha nem lesznek képesek átfogni Isten lényegét. Adjunk teret a
csendes kontemplációnak. „A csend képes kivésni bennünk egy belső teret, amibe
Isten beköltözhet, hogy igéje bennünk maradjon, szeretete gyökeret eresszen
elménkbe és szívünkbe, és megihlesse életünket.” (2012. március 12. Audiencia).

„Létezik egyfajta csend, ami rendkívül lényeges, fenntartja
a szót, és mozgásteret ad neki, mint a víz a rajta sikló hattyúnak. Ez a
mozdulatlan belső tó a valódi igehallgatás első előfeltétele. Miután
meghallottuk az igét, hagyjuk, hogy az általa vetett hullámkörök
tovaterjedjenek, elüljenek, beleolvadjanak a csendbe. Az ige csendből ered és
csendbe torkollik.” Jean Guitton, a II. Vatikáni Zsinat francia világi
megfigyelője.